Sebők János: Orbán úr, ha nem vette volna észre, az egészségügy haldoklik!

Egy alföldi faluban hetek óta az idős háziorvos életben maradásáért imádkoznak a hívők a templomban. Ha ugyanis „doki bácsi” meghal, orvos nélkül marad a falu, s kevés esély van rá, hogy újat kapjon.


Sokan mondják, hogy az egészségügyben kétségbeejtőek az állapotok, de amíg az ember nem kerül „helyzetbe”, hajlamos ezt is tudomásul venni a hírözönben. Már szinte megszoktuk, hogy a „humán erőforrással” dolgozók – tűzoltók, pedagógusok, óvónők, dadusok, védőnők, ápolónők – szinte kivétel nélkül egyre lehetetlenebb körülmények között és megalázó fizetésekért dolgoznak.

Hívatásuk gyakorlására nagyon sok helyen ma már méltatlanok a feltételek, amit szülőként, nagyszülőként mégis kénytelen-kelletlen tudomásul veszünk, eltűrünk. Na, de mi van, ha sebektől vérzik a gyerek, ha stroke gyanúsan elájul a nagypapa, ha mozdulni sem tudunk már az ízületi problémáktól, ha vészhelyzet van, és szükségünk volna a gyors, szakszerű orvosi ellátásra? Hova szaladjon a kistelepülések lakója, ha kiszáradt az unoka, ha bekómált a nagyi? Hívja az állatorvost, a felcsert? A 40 km-re állomásozó, lerobbant mentőket? Forduljon a helybéli javasasszonyhoz? Esetleg buzgón imádkozzon, s várja a reggeli buszt, ha nincs gépkocsija? Magyarország számos megyéjében, kistérségében, településén ezek ma már mindennapi dilemmák. S egyelőre nincs kilátás a megoldásukra. Sőt, az idős orvosok nyugdíjba menetelével, elhalálozásával a helyzet egyre romlik. De ma már a fővárosban is „kalandra” számíthat az, aki váratlanul rászorul az egészségügyre, s nincs tömött borítékja a magánpraxis igénybe vételére.

Két példa:

Néhány napja egy kullancscsípés miatt éjszaka szaladtunk párommal a kerületi ügyeletre, ahonnan tovább küldtek bennünket az egyik nagy közkórházba, a bőrgyógyászati ügyeletre. A kivilágítatlan udvaron az épületet nagy nehezen még megtaláltuk, de az ügyelet feliratú szoba zárva volt. Egy előterében számítógépező hölgy közölte, hogy „a nővérke infúziót ad be az emeleten”, várjunk türelemmel. Negyven percig ültünk egy padon, amikor egy arra csoszogó, járókeretes beteg figyelmeztetett bennünket, hogy hamarosan be fogják zárni az épület ajtaját. Nosza, rohantam a hölgyhöz, próbáljon intézkedni, mire közölte, hogy ő is egy beteg, keressem meg én az ügyeletest, s boldoguljak, ahogy tudok. A nővért végül megtaláltam, egy kolléganőjével traccsolt, a kullancsot némi hezitálás után közös erővel eltávolították, miközben kérdéseimre közölték, hogy az ügyeleten régóta nincs orvos, a kórház nem tudja kigazdálkodni, de ennyi pénzért egyébként sem vállalná ezt a munkát senki. Aztán átküldtek a belgyógyászatra, mondván az ügyeletes orvos majd ott állítja ki az ambulánslapot. A „belen” a deskpult mögött egy fiatal doki fogadott, s miközben bepötyögte az adataimat, vele is elbeszélgettem a körülményekről, a pályakezdés nehézségeiről (havi nettó 95 ezer forint a fizetése), arról, hogy egyelőre nem tervez külföldi munkavállalást, de kétségtelenül embert próbáló feladatok hárulnak rá és a kollégáira, hiszen az osztályon 200 beteg jut egy orvosra!

Útban hazafelé megfogadtam, hogy ezentúl megpróbálok befektetésszerűen gazdálkodni a testemmel, egészségesen élek, táplálkozom, mert manapság Magyarországon lebetegedni felér egy anyagi csőddel (magánpraxis), vagy egy istencsapással (állami praxis).

Véleményemet egy másik központi kórházban szerzett tapasztalatom is megerősítette. Előzőleg harminc évig nem voltam beteg, de egy érszűkület, s az abból fakadó trombózisveszély miatt gyakori látogatója lettem az ottani érsebészetnek. Orvosom elküldött különféle vizsgálatokra, így a bőrgyógyászatra is, ahol februárban csak május elejére tudtak időpontot adni, hogy „megnézzék” a lábamon kialakult pigmentációt. Felháborodásomra az adminisztrátor kislány elmondta, az öt orvosból akkor éppen csak egy, nyugdíj előtt álló kolléga dolgozott. „Év végén kettő felmondott, kettő pedig elment Ausztriába”.

S ezek még az ún. könnyű esetek közé sorolhatók. De sajnos mostanában halállal végződő rémtörténetekről is egyre többször hallani, amelyek azonban többnyire nem nyilvánosak. A híradók ritkán szólnak ezekről a tragédiákról, többnyire „csak” a sorozatosan bezáró osztályokról, a frusztrált kórházigazgatókról, az orvosi műhibákról, az egyre lassúbb közfinanszírozott ellátáshoz jutásról, a kimerült és türelmetlen személyzetről, illetve a kaotikussá vált ellátórendszerről értesülünk. Mindez együtt annak látlelete, amit gyerekorvos ismerősöm így foglalt össze cinikusan: „Az egészségügy manapság már haldoklik, és ebbe az emberek döglenek bele”.

Cinizmusát nem tudom elítélni, hisz nemrégen került nyilvánosságra, hogy a főváros ugyanannyi fizetést kínál az utcaseprőknek, mint amennyit a fiatal orvosok keresnek. De akad olyan pályakezdő orvos is a magyar kórházakban, aki kevesebbet visz haza, mint az ugyanott dolgozó takarítónő. Csoda, ha az orvosi praxisban is egyre több a hiányszakma? Szócska Miklós nemrég egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy mára 39 szakterület közül 17 vált hiányszakmává, miközben a praktizáló orvosok közel 15 százalékát elvesztettük, s jelenleg – engedélyük alapján – már csak maximum 28 ezren dolgoznak az országban.

S ez a szám az idős orvosok nyugdíjba vonulásával, halálozásával folyamatosan csökken, s bővülésre aligha számíthatunk. A pályakezdők 96 százaléka jelenleg rossznak, vagy nagyon rossznak ítéli meg a magyarországi egészségügy és saját kilátásait. Papp Magor, a rezidens szervezet elnöke szerint ezért az idei végzősök fele már nem lép be a szakképzésbe, vagyis az ezernél több meghirdetett rezidensi állásból kevesebb, mint 400-at fognak betölteni. Az idén államvizsgázottak harmada (31%) ugyanakkor azt tervezi, hogy egy éven belül külföldön próbál szerencsét. Becslések szerint 2013-ig akár további négyezer orvos hagyhatja el az országot, de azok közül is sokan foglalkoznak a távozás, a felmondás gondolatával, akik most még kitartanak. A megkérdezettek túlnyomó többsége elsődleges okként az alacsony béreket és a rossz munkakörülményeket említette

A „forradalmi” kormánynak tehát még az államadósság csökkentésénél is fontosabb dolga volna. „Gyógyítania” kellene az egészségügyet, hogy ezáltal az elöregedő, lebetegedő társadalomban életeket menthessen. Nem holnap! Most! Azonnal! A GfK Hungária és a Szinapszis legfrissebb közös kutatása szerint az orvosi kar éppúgy, mint a lakosság már nemcsak a következő egy év kilátásait ítéli meg borúlátóan, hanem az előttünk álló öt évre sem vár jelentős javulást.

Szócska Miklós azt nyilatkozta, hogy a probléma megoldásához két dolog szükséges: megtartó szakmai környezet és „piszkos anyagiak”. Szakértők szerint az érdemi beavatkozásra legfeljebb féléve maradt a kormánynak. Ha addig nem történik előrelépés, akkor az egészségügy valóban behal, s abba sokan „döglenek” majd bele.

2011. június 22., szerda, 16:51
Szerző: Sebők János
http://hvg.hu/velemeny/20110622_sebok_janos_egeszsegugy

Kommentek:

 Dr. V. F.:
A magyar egészségügy szép csendben meghalt.Már nem haldoklik,már nem süllyed a hajó,hanem felborult,elsüllyedt.Néhány fuldokló (eü.dolgozó)az életösztöntől hajtva evickél ki a partra.(külfüldre emigrál)Az elsüllyedt hajót szemlélve mindenkiben fájdalom és csüggedés lesz úrrá.Már nem akarunk ilyen elsüllyedő hajóra szállni.Teljesen új szemlélettel,teljesen új emberekkel,új tervrajzzal elsüllyesztehetetlen hajót kellene építeni.Ehhez alapfeltétel,hogy aki mindeddig tétlenül szemlélte a süllyedést és a sorozatos rossz hajóépítést,úgy el kell távolítani,hogy az építés környékére se mehessen.
Egy kiragadott esetem,a sok közül: kb.2 hete egy 32 éves (két kisgyerekes) anyuka 3-4 napja tartó jobb alsó végtagi feszítő fájdalommal és szemmel látható körfogat nagyobbodással jött be gyalog a rendelőbe.Minden tünet mélyvénás thr-ra utalt.Lefektetés és ellátás után mentővel a thrombosisra ügyeletes(NAPPAL VOLT!!!) egyik neves budai kórházba (KÁNY szerint)beutaltam.A beteg elmondása szerint sokat tanakodtak (Ő előtte!),hogy mi lehet a baja.Végül is csináltak egy Dopplert.Dg.:Így írták le :"a thrombosis nem valószínű" Elengedték.
Mivel továbbra is panasza volt,újra felkeresett a beteg,pár nappal később.Mivel nem tudtam szabadulni a gondolattól,hogy baj van,legalább okot,vagy következményt próbáltam keresni.Ezért kivizsgáltattam-szinte könyörögve a sürgősségért.Eredmény: Cardio ECHO-n emelkedett pulmonális nyomás nem zárja ki a microembolizációt,ezért heparin javasolt.Gondolván esetleges hasi térfoglaló folyamatra hasi UH történt:kiderült,hogy a beteg,tudtán kívül 2 hónapos gravida...
Nagyon sok kérdés merül fel ilyenkor.Nem ragozom,nem vádolok senkit.De egy mélyvénás thrombosis (még ha csak gyanus is) nem igényelt volna már az első ellátó kórházban egy kicsit több gondosságot?Tényleg igaz az ,amit a betegektől hallok,hogy a négyesek és ötösök már kimentek külföldre,és maradtak nálunk a kettesek?Ez hát a vég!?
A betegek nap,mint nap beszámolnak arról,hogy a kórházakban,szakrendelőben hangosan veszekednek (sokszor káromkodnak) egymással orvosok,nővérek.Szerintem a tolerancia már nulla.Egymást őljük,alázzuk meg.Felfelé nem tudunk rúgni,belerúgunk a kollégába.Én azt mondom,most kell,akár a szakmát is egyeseknek abbahagyni,szüneteltetni amíg még nem késő.Az orvostársadalom végletesen kimerült.(Alkotói szabadság más országban létezik)
Mostanában elgondolkodtató megállapításokat is hallok.Miszerint nem is volt rossz ötlet a vizitdíj.Ha már fizetés emelésre nem futotta,a napi kasszában volt pénzünk benzinre és az orvosi táska is fel volt töltve rendesen.El tudtuk látni belőle (ingyen) az acut beteget.És utána fel tudtuk azonnal tölteni.A vizitdij folyamatos(létszámmal is arányos)bevétel volt.A FIDESZ-nek jól jött,hogy ebbe bele lehet kötni.Ha népszavazás van,ugyan ki szavazna a pénztárcája ellen.A FIDESZ PEDIG MEGIGÉRTE,HOGY HATALOMRA JUTÁSAKOR RENDEZI AZ ELVETT VIZITDÍJAT.NYOMTATÁSBAN IS MEGJELENT ERRŐL PROGRAMFÜZETE,NEMRÉG MEGTALÁLTAM.Nom du nom...
Tehát a lakosság nem akarta az egészségügyet (saját háziorvosát sem,inkább haljon éhen!) vizitdíjjal finanszírozni,sőt egy felmérés szerint a lakosság 60 %-a ellenzi az egészségügyi dolgozók fizetésemelését.(Mert az övékét sem emelik,iletve ők is tanultak,stb...-mondják)Több orvos barátom erre lazán azt mondta,most már neki sincs lelkiismeretfuldalása,ha kimegy külföldre.Utóbbi 2 hónapban 8 barátom ment ki.A jó hírnév igazolás nem mindenhol szempont.
Tünedeznek az orvosok,közben a Kormányt statisztikával nyugtatgatják...
Érdekes,hogy milyen sok ideje van a Kormánynak: Képesek jogszabályt hozni,hogy az indokolatlan táppénzért 2 évet is kaphat az orvos.Mit vétettünk,hogy már így "dögledezve" még egyszer belénk rúgjanak.A beteg a táppénz szótól évek óta úgy fél,mint az ördög a tömjénfüsttől.Ma a táppénz = ÁLLÁSVESZTÉS!!!Azt azért megnézném,hogy ilyen orvoshiányban hogy képzelik a szabadságvesztést.Lehet,hogy orvoshiány van a rabkórházban?Szóval megalázó.
De a legnagyobb probléma a szavahihetőség és politikai igéretek jogfolytonosságának betartása.A korkedvezményes nyugdij körüli vitákból kimaradt az a tisztelet,amit ezek az emberek érdemelnek.Viszonylag alacsony bérért,állandó "harckészültségben" és a családi és magánélet lenullázásával dolgoztak.Nem hiszem,hogy mindenki csak a nyugdíjra várt,a többség szerette is munkáját!!!De a rendszerváltás óta összevissza kormányzás,a korrupció és kiszámíthatatlanság végett "ELMENEKÜLTEK" nyugdíjba.Nem vállalták,hogy a leépítésekkel és átszervezésekkel kinyírják Őket.Azért megnézném,hogy a már nyugdíjas és pár éve nem dolgozó közrendőr hogyan illeszkedik vissza.Mi van ,ha hibázik? Vagy erre megy ki a játék?
Nemrég beszéltem néhány rendőrrel.Szerintük a reaktiválás oka egy esetleges személyes bosszú is lehet?... A régmúltért? A rendőrök egy része a renszerváltás előtt már szolgált...
Jelenleg alig van oly népréteg, amelyhez a Kormány ártó szándékkal ne nyúlt volna.Ha ez az ámokfutás véget ér (talán jövőre),a magyar szokás szerint megkezdődik a belső felmorzsolódás.
Tehát van értelme összefogni,és mást alkotni.Már láttuk a magyar társadalom két végletét.Egyikből sem kérünk.Teljes csere kellene új emberekkel,egy új rendszerváltás.

Dr. R. F.:
Engem a doktorok megnevezés bosszant.Amikor szidnak minket akkor doktorok vagyunk.Ha valaki bajban van és segítséget kérnek,akkor orvost kiáltanak és nem doktort.


« vissza

Időpont foglalás

Ebben a járványügyi helyzetben 15 percet kell foglalnia!!!

Időpont foglalás ›
A foglaláshoz regisztráció szükséges.
Regisztráció ›
Ha már regisztrált, az oldal tetején található link segítségével beléphet.
Az orvos válaszol
Tegye fel kérdését - írásban válaszolunk Önnek Kérdezzen Ön is! ›
Mennyire tetszenek Önnek a megújult Citymed oldalak?