Ha akarjuk, ha nem, lépten-nyomon belebotlunk egy-egy sürgősségi ellátást igénylő esetbe

Dr Sirák András háziorvos, megyei szakfelügylő főorvos, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének oktatója, a Magyar-Máltai Szeretetszolgálat rohamkocsijának egyik kivonuló orvosa, a sürgősségi ellátás oktatásának elismert hazai szakértője.

Karácsony előtt beszélgettünk Sirák doktorral, " Sürgősségi betegellátás " című nagysikerű könyvének ismételt megjelenése kapcsán.

WD: Mióta vagy a pályán, merre dolgoztál, család, hobby?

Sirák András: 1974-ben szereztem diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Ezután azonnal körzeti orvosként kezdtem dolgozni a Fejér megyei Csákberény községben. Pontosan emlékszem rá, hogy milyen nehézségeim voltak a kezdetekben. Ma is hálás szívvel gondolok vissza Bajor Feri bácsira, első, öreg, nagy tapasztalatú felülvizsgáló főorvosomra, akitől rengeteget tanultam. Itt jöttem rá, hogy a Mentőszolgálatnál ápolóként eltöltött évek igen hasznosak voltak, sokat tanultam a sürgősségi betegellátás fortélyaiból. Akkoriban a hat éves egyetemi tanulmányok alatt egyszer voltunk pár órát egy háziorvosi rendelőben, ennyi volt a "háziorvos-képzés." Már akkor éreztem, hogy a körzeti/háziorvoslást rendszer-szerűen kellene tanítani az egyetemen. 1980-ban költöztünk Csákberényből Velencére, azóta is itt dolgozom. 1988 óta oktatok a Semmelweis Egyetemen családorvostant, ez később kiegészült a pécsi és a szegedi egyetem oktatói feladataival is. 1993 óta vagyok Fejér megyében háziorvos szakfelügyelő. Ennek a tevékenységnek az egyik lényeges eleme volt a háziorvosi szakvizsgához segíteni a megye háziorvosait, ami rendben meg is történt.

Család: feleségem egykori csoporttársam, dr. Szigeti Margit, aki a szomszédos településen, Sukorón háziorvos. Négy gyermekünk született, közülük hárman már saját családban élnek, csak a legkisebb, Mária van otthon (én csak így hívom: a hátrányos helyzetű). Hét unokánk van. A szürke hétköznapok között mindig nagy élmény számomra, amikor az unokák megszállják a nagyszülői házat.

WD: Miért került érdeklődésed középpontjába a sürgősségi ellátás?

Sirák András: Nem vettek fel azonnal az egyetemre, az egyházi iskolában szerzett érettségi akkoriban nagyon rossz ajánlólevél volt, így egy évig mentőápolóként dolgoztam, majd az egyetem évei alatt hetente egy napot dolgoztam ápolóként a Mentőknél. Innen származik a nagy szerelem, a sürgősségi betegellátáshoz való vonzalom, ami a mai napig tart.

WD: Hogyan látod a prehospitális ellátás jelen helyzetét, háziorvosok szerepe, felkészültsége, mentőszolgálat lehetőségei?

Sirák Adrás: A sürgősségi betegellátás nem szorítható a Mentőszolgálat keretei közé. Ha akarjuk, ha nem, lépten-nyomon belebotlunk egy-egy sürgősségi ellátást igénylő esetbe akár a praxisban háziorvosként, akár az utcán egyszerű járókelőként. Csak a saját életemből: pár éve egyszerű látogatóként tértünk be karácsonykor az éjféli misére a helyi templomba, ahol reanimáltunk, a székesfehérvári stadionban a Hair előadásán úgyszintén. Nagyon sokszor futottam bele közúti balesetbe egyszerű autósként. A téma tehát adott, nem nagyon lehet ezeket az eseteket kivédeni.

A háziorvos, különösen a faluban dolgozó háziorvos helyben az egyetlen egészségügyi szakember, érthető tehát, hogy akármi baj történik, neki szólnak először. Az is érthető, hogy az a háziorvos, akinek ebben nincs különösebb gyakorlata, idegenkedik a sürgősségi ellátástól, fél hozzákezdeni, mert nem tudja, pontosan mit kell tennie.

A Mentőszolgálat lehetőségei nem rózsásak. Az egyre jobban szűkülő finanszírozás mellett így is erőn felüli teljesítmény, amit a mentők nyújtanak, sokszor bizony megalázóan alacsony bérekért. Azt világosan kell látni, hogy bár egyre több mentőállomás épül, a feladatok száma nem csökken. A kórházi ágyszám csökkentés pedig sokszor irreálisan megnöveli a szállítási távolságokat. Csak egy egyszerű példa: a Rókus kórház bezárása óta az Érd mellett, Diósdon lakó betegeket a kerepestarcsai kórházba kell szállítani, ami 80 kilométer, közben átszelve a Fővárost.

WD: A háziorvos sürgősségi teendőinek országosan elismert oktatójaként mit tartasz fontosnak az oktatásban? Kiket, hogyan, milyen gyakorisággal kell(ene) oktatni?

Sirák András: Szabó János barátommal van egy közös kezdeményezésünk a Miniszter előtt. Ennek az a lényege, hogy az öt évente kötelező 250 pontos továbbképzések közé kötelező erővel kerüljön be évente 4 óra reanimációs elméleti és gyakorlati tanfolyam. Úgy tűnik, értő fülekre találtunk a Minisztériumban és megindult a folyamat. Ez nagyon nagy horderejű minőségi változást hozna a sürgősségi betegellátásban. Mi ketten Jánossal látjuk az érem mindkét oldalát, hiszen kivonuló mentőorvosként gyakran megyünk reanimációhoz segélykocsiként, nem egyszer egészségügyi intézményekbe is. A reanimáció sikertelenségét szinte kivétel nélkül a 4 perces időablak túllépése okozza. Ha azonban a helyszínen lévő háziorvos szabályosan el tudja kezdeni az újraélesztést, nagyon komoly az esély a túlélésre, gyógyulásra. Ha megtanulja, meg is fogja csinálni.

A Semmelweis Egyetem oktatóiként évek óta tartunk sürgősségi betegellátással foglalkozó tanfolyamokat, ezeket eddig több, mint 2700 orvos hallgatta végig. A tananyag kész, a Családorvosi Tanszékek és a Mentőszolgálat oktatási kapacitása és tapasztalata is adott a munka elkezdésére, remélem, hamarosan megjelenik a továbbképzési rendelet módosítása.

Naponta az országban 10-14 ember hal meg hirtelen szívhalál következtében. Ezek egy része jól és főleg időben kezdett reanimációval megmenthető volna. Az országban egyszerre 70-80 mentőorvos/mentőtiszt áll szolgálatban, háziorvos viszont 6.500, házi gyermekorvos még kb. 3.200. Ha ez a mintegy 10.000 orvos megfelelő kiképzést kap és csak 2 évente kerül egyszer ilyen szituációba, az évente 5.000 megkezdett reanimációt jelent. Ha a legrosszabb statisztikát vesszük alapul, hogy a megkezdett reanimációk 10%-a sikeres, az évente 500 sikeres esetet jelentene. Hatalmas szám, évente 500 élet, évente 500 megakadályozott hirtelen halál.

Különösen fontosnak tartom, hogy a háziorvosi asszisztensek is részesüljenek sürgősségi képzésben. Nélkülük az orvos félkarú óriás. Minden tevékenységben nagyon hasznos segítség a jól képzett nővér, a sürgősségi betegellátásban különösen.

Én úgy gondolom, a reanimáció képzést évente kell/kellene ismételni, hogy mélyen beépüljön az ellátók gyakorlati képességei közé. Ha a reanimáció képzés (BLS - Basic Life Support) sikeres, akkor ezt az évente egyszeri 4 órás sürgősségi képzést ki lehet egészíteni a sürgősségi ellátás egyéb elemeinek oktatásával.

WD: Sürgősségi betegellátás című könyved 4. átdolgozott és bővített kiadása most jelent meg.

 

Sirák András: Ez a könyv először háziorvos rezidenseknek íródott először 1994-ben. Pontosan azért, hogy ha hirtelen sürgősségi szituációba kerülnek, tudják, mit kell tenni. Később, az első kiadás sikere nyomán derült ki, hogy nagyjából hiánypótló írásról van szó, nem sok hasonló témájú könyv került hazai forgalomba, és a már praktizáló háziorvosok, ügyeletes orvosok is szívesen forgatják.

A negyedik kiadást többek között az tette szükségessé, hogy teljesen elfogyott az előző három kiadás, eddig összesen 10.000 példányban, így módom nyílt arra is, hogy egyes fejezetekez aktualizáljak.

WD: Mi olvasható ebben a legújabb kiadásban?

Sirák András: Minden, ami jó volt az előző kiadásokban, de került bele - közkívánatra - egy mérgezési fejezet is, mert erről mostanában nem jelent meg írás. Teljesen átdolgozásra került az akut coronaria szindróma, a reanimáció és még több fejezet, igazodva a mai ellátási protokollokhoz.

WD: Kiknek ajánlod a könyved?

Sirák András: Elsősorban háziorvos rezidenseknek és gyakorló háziorvosoknak, de minden orvosnak, aki ügyeleti szolgálatot lát el, különösen a háziorvosi ügyeletek orvosainak. Az ügyelet egy külön világ, sokszor egészen apró jelekre kell figyelnünk. A beteg sápadtsága, köhögésének jellege nagyon sok információval tud szolgálni, ha a gondos betegvizsgálat során ezekre az apró jelekre is figyelnünk. Egészen más egy beteg intézeti körülmények között, levetkőztetve, megmosdatva, jól kivilágítva, labor, ultrahang és CT leletekkel megtámogatva a feltételezett diagnózist, mint éjjel kettőkor kint az árokparton, vagy egy lámpa nélküli helyiségben, ahol örülünk, hogy egyáltalán látunk valamit. A nehéz feltételek között dolgozó háziorvosok számára készült a könyv.

WD: Mit kívánsz az egészségügynek, a benne dolgozóknak az új esztendőben?

Sirák András: Elsősorban hitet és kitartást.

Én is nettó 600 forintos ügyeleti óradíjért dolgozom sok kollegámmal együtt. Ezt a jogos felháborodásunkat azonban nem vetíthetjük a betegre. A beteg az beteg és gyógyulni akar, ezt kell szem előtt tartanunk a sürgősségi ellátás során is.

Az egyik legfájóbb pont számomra az orvos és nővér elvándorlás, ami sokkal nagyobb veszély, mint azt a mai egészségügyi kormányzat gondolja. A legértékesebb, legjobban képzett orvosokat és nővéreket veszítjük így el az ország számára. Őszintén remélem, hogy erre előbb-utóbb talál megoldást az egészségügyi vezérkar.

A könyv megrendelhető:

angelika@t-online.hu címen,
telefonon és faxon pedig a 22/472 242 telefonszámon.

WebDoki, 2008. december 23. 20:55, kedd

http://www.webdoki.hu/cikk.php?cid=49739


« vissza

Időpont foglalás

Ebben a járványügyi helyzetben 15 percet kell foglalnia!!!

Időpont foglalás ›
A foglaláshoz regisztráció szükséges.
Regisztráció ›
Ha már regisztrált, az oldal tetején található link segítségével beléphet.
Az orvos válaszol
Tegye fel kérdését - írásban válaszolunk Önnek Kérdezzen Ön is! ›
Mennyire tetszenek Önnek a megújult Citymed oldalak?