A hippokratészi eskü (..az orvos személyisége a döntő)

Dr. Martini Jenő egészségügyi jogász szerint a szocializmus évei alatt azért is szerettek előszeretettel a hippokratészi esküre hivatkozni, "mert ez olcsóbb volt, mint megfizetni az orvosokat".

2006. december 26. 16:30, kedd - Dr. Palla Sándor

Az orvosok egy része ma is anyagi haszonért gyógyít, mint kétezer éve.

A kamara etikai bizottságának elnöke szerint az eskü alapelveiben ma is ugyanaz, mint az ókorban. Ugyanúgy tartalmazza az ártani tilos alapelvét, mint az emberi élet mindenek feletti tiszteletét, az orvostársak megbecsülését, a titkok megőrzésének parancsát, vagy a tudás folytonos fejlesztésének igényét. A változás leginkább az orvoslás technikai fejlődéséből következik. Martini doktor arra hívja fel a figyelmet, hogy a hippokratészi eskü paternalista orvos-beteg viszonyra vonatkozik, a modern gyógyításban egészen másfajta kapcsolat van orvos és betege között.

Kovács József is a beteg önrendelkezési jogának fontosságát hangsúlyozza. Az orvosnak a beteget partnernek kell tekintenie, be kell őt vonnia a kezelését érintő összes döntésbe, s a páciensnek a beavatkozásba adott tájékozott beleegyezése minden orvosi ténykedés alapvető feltétele.

Szelíd erőszak

A 19. századtól a medicinát a titkolódzás, az atyáskodás jellemezte. Eszerint az orvosnak úgy kellett bánnia a betegével, ahogyan egy jó szülőnek a gyerekével: mindig a javát kellett akarnia, de ehhez nem mindig kellett a beleegyezését elnyernie. A beteg szelíd erőszakkal, az igazság eltitkolásával vagy olykor akár a jótékony hazugság eszközével is rákényszeríthető volt az érdekében álló beavatkozás elfogadására. Ez a paternalisztikus hozzáállás évezredeken keresztül jellemző volt az orvosi etikára, de ezt ma egyáltalán nem fogadjuk el - mondja a bioetikus.

Benoist György azt mondja, évezredek alatt fejlődhetett a technika, de az ember természete nem változott. Számos esetben az etikai bizottságoknak éppen az orvosok egymás elleni panaszait kell kivizsgálniuk. Gyakran nyilatkoznak a lapoknak olyan módszerekről, amelyek idehaza még nem elérhetőek. Martini Jenő is arra panaszkodik, hogy már a múlté, amikor a hibázó kollégát látva így beszéltek az orvosok: "Nagyon jól kezelték, de még kiegészíteném a terápiát ezzel vagy azzal." Ezzel szemben számos bírósági ügy kezdődik úgy, hogy a beteg azt hallja: "Önt meg akarták ölni." Pedig a modern orvoslás elsősorban csapatmunka - emlékez-et rá Kovács József, és rögtön sorolja, mivel kell megküzdeniük az orvosoknak. Az orvos egyéni munkájának legjobb ellenőrzője és fejlesztője a kollégákból álló orvosi team. Ha valaki nem képes csapatban dolgozni, akkor kevésbé képes hibáit felismerni és abból tanulni. Az orvosok közösségeinek törekedniük kell olyan mechanizmusok kidolgozására, amelyek biztosítják az orvosok kompetens ténykedését. Ez történhet folyamatos továbbképzéssel, de olyan eljárások kidolgozásával is, amelyek meghatározzák, mi a teendő akkor, ha egy orvos szakmai vagy etikai hibát vét.

Előítéletek helyett

Az egyik probléma: hogyan védhető meg a beteg a szakmailag vagy etikailag inkompetens orvostól. Hasonló fontosságú, de ritkábban feltett kérdés az, hogyan védhető meg az inkompetens orvos kollégái előítéleteitől? - fordít egyet a nézőpontunkon a bioetikus. Az orvosi szakma egyik hagyományos jellemzője ugyanis, hogy viszonylag sokáig eltűri egy-egy orvos inkompetens viselkedését, ha azonban ellenlépésre szánja el magát, az sokszor túlságosan drasztikus: a kolléga végleges kizárása az orvosi gyakorlatból, ahelyett, hogy az inkompetencia kiküszöbölésén, s az illetőnek a szakmába való viszszavezetésén lenne a hangsúly. Hippokratésznek könnyű volt - mondhatják a mai orvosok. A gyógyítás kétszemélyes játszma volt - a betegé és az orvosé. Nem okvetetlenkedett ott folyton az állam. A római korban azonban már létezik egyfajta állami korlátozás, de a gyógyítás szabadsága egészen a 18. századig megmarad. Ekkor jelenik meg a helyi "fizikus" - vagyis valamiféle főorvos, tisztiorvos - aki engedélyeket adott ki, és kiszórhatta a patikából azt, ami szerinte nem kellett oda - ismerteti Magyar László András. Ezzel szemben a mai orvos számos korláttal áll szemben.

- A legjobbnak azt tartom, ha a gazdasági szakember maga is orvos, aki kellő alázattal tudja viselni, hogy ezekre a mindennapos konfliktusokra nincs feloldás - mondja Maróth Gáspár. A beteg egy láthatatlan, személytelen féllel, az egészségbiztosítóval áll szerződésben, a biztosító írja elő a szabályokat, ám ezekről az orvos közvetítésével értesül. De vajon ismeri-e a korlátokat? Megtudhatja-e, hogy anyagi okokból nem jut hozzá az ellátáshoz?
Benoist György szerint nem, ez etikátlan lenne, ilyen utalást az orvos nem tehet. Ezzel viszont azt kockáztatja, hogy legközelebb a tárgyalóteremben találkoznak. Ott pedig sosem a biztosító, hanem az intézmény és a beteg áll egymással szemben. Martini doktor - noha majd két évtizede képvisel kórházi felelősségbiztosítót, intézményt és beteget a tárgyalóteremben - még nem hallott olyan esetről, amikor az önkormányzatot vagy az egészségbiztosítót perelték volna. Véleménye szerint, ha a kórház a kapacitáskorlát miatt továbbküld valakit, vagy a jogszabályoknak megfelelően várólistára veszi, ám ott meghal a beteg, akkor nem lehet ezért felelőssé tenni. Az egyes orvosnak viszont újra kell értelmeznie a saját esküjét. Új korszak kezdődik - fogalmazott.

Maróth Gáspár is egyetért ezzel, mert több megyei kórház is azt tervezi, hogy munkajogi perekben és a teljesítménykorlát feletti ellátások kifizetésének megtagadása miatt viszontperelik az államot. Ezek az intézkedések ugyanis ellentétesek az önkormányzati törvénnyel. Persze az esetek döntő többségében nem az egészségbiztosítón múlik a hiba, hanem a gyógyítókon. A charta ezért korábban egészen elképzelhetetlen szabályokat is hoz.
A betegnek azt is joga van tudni, ha ellátása során előfordulnak olyan hibák, amelyek egészségkárosodást okoznak - szögezi le Kovács József. Ha ez bekövetkezik, a beteggel azonnal közölni kell; ennek elmulasztása megrendíti a társadalom bizalmát az orvosokban. Itt is érvényes a régi bölcsesség: a becsületesség a legjobb politika. A betegellátás kapcsán elkövetett orvosi hibák tabujellegének megszüntetése, s azok elemzése lehetővé teszi a jövőbeni tévedések megelőzését.

Számos orvosi folyóiratban ma már külön rovatot szentelnek a hibák elemzésére. (A napokban jelent meg a témában Hibák és szövődmények a hasi sebészetben címmel Oláh Csaba és Gaál Csaba szerkesztésében egy kötet, amely olyan szokatlan című fejezetekből áll, hogy a Sebész, mint hibaforrás, vagy a Veszélyek és hibák a varrógépek alkalmazásánál.)

Két emberen múlik

Azt is látni kell azonban, hogy az orvos tévedése, ha a beteg károsodását eredményezi, mindig egy kórház-intézmény-szervezési rendszer hibája is egyben, s sohasem csak az azt elkövető orvosé - folytatja a bioetikus. A jól szervezett betegellátásban számítani kell erre. A rendszerbiztonság alapvető problémája máshol is az, hogyan lehet megbízhatatlan (vagyis nem tökéletesen, hanem hibákkal működő) egységekből egy megbízhatóan működő rendszert felépíteni. A régen megtalált válasz erre a kérdésre a redundancia, vagyis az átfedés. A hibák kiküszöbölése érdekében minden munkafolyamatot több embernek kell ellenőriznie, egymás munkáját többszörösen kontrollálva. Ezért mondható, hogy a következményekkel járó orvosi tévedés mindig egy rendszer betegségét is jelzi, amely ellen nem elsősorban az orvos megbüntetésével, hanem a rendszer módosításával kell küzdeni. Ehhez mindig kollektív erőfeszítésekre van szükség, a szervezet tökéletesítésére, s egyben a betegellátás minőségének javítása iránti folyamatos elkötelezettségre. Mindez nem képzelhető el az ellátás minőségét kifejező mutatók kifejlesztése és használata, továbbá az ellátást nyújtó minden személy és intézmény munkájának rutinszerű ellenőrzése nélkül.

Új korszak kezdődik tehát új elvárásokkal. Januártól megszűnik a Magyar Orvosi Kamara etikai bizottsága, és külön törvény szerint meghatározott szakmai-etikai szabályok vonatkoznak majd az orvosokra (is). Az etikai tanácsok törzsét a tisztiorvosi szolgálat adja majd, de a minisztérium éppúgy delegál tagot, mint az intézménytulajdonosok. Benoist György minősíthetetlennek és kétségbeejtőenek nevezi, hogy valaki összekeverje a jogszabályokat az etikával. Az etikai bizottság elnöke szerint az orvosok között persze ugyanannyi gazember van, mint bármilyen más foglalkozási ág tagjai között, de a világon mindenütt léteznek etikai bizottságok és azoknak nem véletlenül orvosok a tagjai. Enélkül - szögezi le Benoist doktor - a helyzet sokkal rosszabb lesz.

Magyar László András is abban látja a hippokratészi eskü lényegét, hogy születhetnek bármilyen korlátozások, kitalálhat az állam bármit, végül mégis két emberen, a betegen és az orvoson múlik minden. Az orvos személyisége a döntő - ezért olyan fontos a hippokratészi eskü szövege. Még akkor is, ha az eredetire Magyarországon ma már senki sem esküszik. Az orvosokban él némi nosztalgikus vágy a tiszta, egyszerű viszonyok iránt, amelyeket az eredeti eskü szövege kifejez, és szeretik újból és újból végiggondolni, mit is jelent egy adott korszakban az ősi szöveg. Leginkább azt, hogy ősi, hierarchikus foglalkozást űzők közé tartoznak, amelynek mindig is komoly presztízse volt, még akkor is, ha a szabályokat már kétezer éve sem tartották be minden esetben. Egyébként hogyan lett volna a szeplőtelenség szűzi fogadalma összeegyeztethető azzal az intelemmel, hogy nem szabad nemi visszaélést elkövetni beteg férfiak és nők testén?

Élő Anita (Forrás: Medical Tribune- 2/2)

WebDoki http://www.webdoki.hu/cikk.php?cid=35045


« vissza

Időpont foglalás

 

Időpont foglalás ›
A foglaláshoz regisztráció szükséges.
Regisztráció ›
Ha már regisztrált, az oldal tetején található link segítségével beléphet.
Az orvos válaszol
Tegye fel kérdését - írásban válaszolunk Önnek Kérdezzen Ön is! ›
Mennyire tetszenek Önnek a megújult Citymed oldalak?