A DŐLÉSSZÖG VARÁZSA

A tempós döntögetés könnyedsége a motorozást egyedülálló élménnyé varázsolja. Minél nagyobb a dőlésszög, annál jobb – mondják sokan. De aki pengeélen táncol, az egy csapásra elveszítheti egyensúlyát. A Motorrevü megmutatja, hogy mi lehetséges – és mi az, amiből garantáltan baj lesz.

Fordított világSzöveg: Werner Koch; Kép: Markus Jahn, fact, Gargolov, Koch; Illusztráció: Müller, Michelin; Számítások: Dirk Debus/2D

Kezdjük egy egészen buta kérdéssel: egyáltalán, miért is kell bedönteni a motort? Válasz: mert különben a centrifugális erő egyszerűen eltérítené az ívről. Ló és lovasa ezt elkerülendő dől be a centrifugális erő ellenében – minél nagyobb a tempó, annál jobban, tehát annál közelebb kerülve a talajhoz. Így a motorkerékpár mint egy nyomon haladó jármű konstrukciós gyenge pontja lenyűgöző dinamikává alakul át – aminek hatása alól senki nem tudja kivonni magát. Még a rendkívül lazán motorozó chopperesek sem tudnak ellenállni a gyors kanyargás súlytalanságának, hiszen a bedöntés nemcsak gyors tempót tesz lehetővé, hanem az akrobatika, a sportosság és a merészség különleges érzését is adja.
A pilóta személyiségétől és filozófiájától függően általában megelégszik a laza kanyargással és visszafogott, 40°-os dőlésszöggel, amely száraz, pormentes úton némi biztonsági tartalék megtartása mellett maximális élvezetet garantál. Az úgynevezett erősemleges kanyarvétel könnyedségéhez sincs szükség esztelen tempóra, így azt anélkül is kiélvezhetjük, hogy túlságosan megközelítenénk a tényleges határokat.

Így ebből semmi sem lesz. Aki csak akrobatikus mozdulatokkal tudja a térdét az aszfalthoz közelíteni, az valójában nem megy elég gyorsan. Az ehhez hasonló görcsös akcióknál a pilóta nem a sebességre, hanem a súrlódó térdére koncentrál. Jól jegyezzük meg: nem a térdünknek kell leérnie az aszfaltra – az aszfaltnak kell elérnie a térdünket. Csak a megfelelő kanyarsebesség és a tiszta ív teszi lehetővé a megfelelően nagy dőlésszöget.
Aki laza testtartással, kissé a kanyar belseje felé nyitott térddel, enyhén kiülve megy át a kanyarokon, az gyorsabban és biztonságosabban halad, emellett automatikusan lejjebb kerül a térde. Viszont valójában a gyors országúti tempóhoz nincs erre szükség. Az összevissza tornázás köben pedig előfordulhat, hogy egy chopperes a külső íven megelőz.
Aki tehetségét a versenypályán próbálja ki, az nyugodtan súrolja a térdével az aszfaltot. Eközben feszes izmokkal kissé kiülhet a motoron, hogy a kanyar külső ívénél lévő karja és a felsőteste a tankhoz simuljon, ami javítja a pilóta és a motor kapcsolatát és a visszajelzést. Eközben lazán kell fogni a kormányt, és a térdprotektornak csak kicsivel az aszfalt fölött szabad surrannia. A tömegközéppontnak a kanyar belseje felé való áthelyezésével pedig megspórolunk néhány foknyit a motor dőlésszögéből.


Erősemleges a kanyarodás azért, mert nagy dőlésszög esetén, megfelelő futómű és jól megválasztott gumiabroncsok mellett a kormányzási erők a nulla felé közelítenek. Ezenkívül a pilóta az autóvezetőkkel ellentétben semmiféle keresztirányú erőt nem érzékel. Helyes, azaz messze előrevetített pillantással és a függőlegeshez leginkább közelítő fejtartással pedig kiválóan egyensúlyozza a látóterében ferdére változott horizontot.
Az érzés már csak azért is lenyűgözi az embert, mert a fejünkben lévő vízmérték, orvosi nevén az egyensúlyi szerv, természeténél fogva legfeljebb 20°-os dőlésszöget hajlandó elfogadni. Rendszeres edzés nélkül nincs könnyű dolgunk, ha át akarjuk lépni ezt a határt. Ezért jobb, ha a biztonság kedvéért gyors országúti tempónál is az adott kanyarban lehetséges maximális sebesség legfeljebb 90 százalékát használjuk ki.

 


« vissza

Időpont foglalás

 

Időpont foglalás ›
A foglaláshoz regisztráció szükséges.
Regisztráció ›
Ha már regisztrált, az oldal tetején található link segítségével beléphet.
Az orvos válaszol
Tegye fel kérdését - írásban válaszolunk Önnek Kérdezzen Ön is! ›
Mennyire tetszenek Önnek a megújult Citymed oldalak?