Epilepszia

Epilepszia

 

Bevezetés
Az epilepszia betegséget már az ókori orvosok is ismerték. Innen származik az egyik elnevezés is, a morbus sacer (szent betegség). Nálunk is megvannak a régmúltra visszanyúló elnevezések, melyekkel ma is találkozhatunk a betegek körében. Ilyenek például: rájött a nyavalyatörés, szívfogás, szívbaj, nehézkór, sülykór, frász. Mindezek utalnak a betegség megnyilvánulására is.

Az epilepszia az agy különböző részeiben kialakult működészavar következtében jön létre, melynek során az izgalmi és gátló folyamatok egyensúlya felbomlik, és izgalmi túlsúly keletkezik. A különböző agyi gócokban zajló kisülések más-más tünetegyütteseket produkálnak. Az epilepszia betegség  alapvető ismérvei a visszatérő rohamok, a tudat- és/vagy pszichés zavarok és a kóros EEG.

Gyakoriság: A betegség előfordulási aránya igen magas. A gyermekpopuláció 1%-a, a felnőtteknek pedig 0,5%-a epilepsziás. Magyarországon kb. 60.000 ember szenved ebben a betegségben, ebből mintegy 20.000 gyermek.
Etiológia/felosztás: A betegség okai igen sokrétűek lehetnek, de két fő csoportba osztjuk őket. Az egyik esetben az agyállományt érintő sérülés, gyulladás, egyéb betegség következménye az epilepszia (symptomás epilepszia). Ilyen például a szüléskor fellépő oxigénhiány miatt kialakult agykárosodás; fejsérülés, agyi vérömleny, agyvérzés utáni állapot, agydaganat, és még számos más okot is ide lehetne sorolni. A másik esetben oki tényező a veleszületett (öröklött) agyműködési zavar (idiopathiás epilepszia).  Ezekben az esetekben az agy szerkezeti elváltozása nem mutathatók ki. Ha mindkét szülő epilepsziás, akkor az utódok között a betegség valószínűsége 4 %-ra növekszik, ez az átlagos előfordulási gyakoriság 5-10-szerese. Ezek zöme kiskorban jelentkezik, többségük a serdülőkorra megszűnik.

 

Az epilepsziás rohamok nemzetközi felosztása

A rohamok különbözőek lehetnek. A „nagyroham” (grand mal, generalizált tónusos-klónusos roham) a generalizált rohamformák jól ismert megnyilvánulása. Hirtelen eszméletvesztéssel és izomgörccsel jár, mely egy bizonyos idő után rángásba megy át. Gyakran előfordul tudattalan vizelés, nyelvbe harapás stb. A roham nem tart tovább 5 percnél, ezt követően a beteg álmos lesz, és néhány órát alszik. A generalizált rohamok másik  gyakori típusa a gyermekkorra jellemző és gyakran észrevétlenül zajló absence (petit mal) (további leírásukat ld. később).

Az epilepsziás roham másik fajtája a „részleges” (parciális) roham, melynél a beteg eszméleténél maradva rángatózik, egyes testrészeiben érzészavar keletkezik (szimplex parciális roham) vagy a rohamot tudatzavar/eszméletvesztés is kíséri (komplex parciális roham). Utóbbit pszichomotoros jelenségek kísérik (a gondolkodás, felfogás, emlékezés zavarai).

 

Az epilepsziás görcsök általában nem sürgősségi esetek.  A legtöbb abbamarad néhány perc után és nincs szükség sürgősségi ellátásra. Annak ellenére, hogy a rohamban szenvedő egyén úgy nézhet ki, mint akinek szüksége van azonnali sürgősségi ellátásra, általában rövid pihenés után visszatérhet a megszokott napi aktivitásához. Esetleg szükség lehet egy kis segítségre abban, hogy az egyén épségben hazajusson. Abban az esetben, ha az epilepsziás görcs nem marad abba 5 perc után, vagy megismétlődik teljes felépülés nélkül, szükség van a mentő kihívására. A folyamatos görcsölés (status epilepticus) életveszélyekkel is járhat!!! (az elsősegélynyújtásról szóló részt ld. később).

 

Diagnózis
Az epilepsziában a rohamok között (interictálisan) is mutatkoznak kóros epilepsziára jellemző elektromos kisülések, ún. „tüskék”, melyeket EEG (electroencephalográfiás) vizsgálattal lehet megállapítani. Sokszor már az éber EEG is mutathatja ezt, de sokkal valószínűbb, hogy ki tudjuk mutatni az epilepsziás működészavart, ha alvásos EEG-t készítünk, ugyanis alvásban az epilepszia jobban elárulja magát. Az epilepsziák egy részét a mágneses rezonanciás komputer tomográfiás vizsgálattal (MRI) kimutatható agyi károsodások okozzák. Ezért az MRI vizsgálat fontos diagnosztikai eljárás az epilepszia kórisméjének megállapításában. A harmadik fontos rész az epilepszia kivizsgálásában a neuropszichológiai vizsgálat, amely a szellemi tevékenység (emlékezet, beszéd, kritika, az agyi működések összehangolása) eltéréseit tudja kimutatni. A diagnózisnak nem csak az epilepszia fennállását kell megállapítania, hanem az epilepszia típusát is lehetőség szerint meg kell határozni, mert ez teszi lehetővé a célzott gyógyszeres kezelés megfelelő megválasztását. Amennyiben meg tudjuk határozni, hogy milyen típusú az epilepszia, jobban előreláthatjuk a beteg kórjóslatát, az epilepszia hosszú távú kimenetelét is. Ez rendkívül fontos a betegeink számára, hiszen ennek birtokában tudhatja meg valaki, hogy mire képes és mit vállalhat az életében.

 

Az epilepsziás beteg kezelése
Az epilepszia ma már kezelhető betegség. A kezelés lehet gyógyszeres vagy műtéti. A betegek háromnegyede gyógyszeresen rohammentesíthető. Rohammentes állapotban az epilepsziával élők teljes értékű életet élhetnek, bármilyen képzettségüknek megfelelő állásban elhelyezkedhetnek, gépjárművet vezethetnek. Tudni kell, hogy vannak ún. „alkalmi” epilepsziás rohamok is, amelyek mögött nincs epilepsziás működészavar. Ilyenkor ugyanis a valamennyiünk agyában jelenlévő görcskészség küszöbe csökken le alkoholfogyasztás, altatószer-megszokás, vagy valamilyen mérgező anyagcsere-állapot (pl. veseelégtelenség) következtében. Ilyen esetekben a nyilvánvaló kiváltó tényezőket kell látnunk (leggyakrabban alkoholizmust), az EEG nem mutat eltérést!

1. Gyógyszeres kezelés:
Minden esetben elsőként ezt a kezelést választjuk. A teljes tünetmentességet az epilepsziás betegek kb. 70%-ában el lehet érni a rendelkezésre álló gyógyszerekkel. Sajnos azonban az antiepileptikumok jelenleg nem képesek az epilepszia meggyógyítására, csak a rohamok megelőzését várhatjuk tőlük. A tartós gyógyszeres kezelés elkezdése akkor indokolt, ha kiváltó tényezők nélkül is már legalább két roham jelentkezett, illetőleg akár már az első roham után is, ha vagy az EEG kóros, vagy találunk feltehetően rohamkeltő agyi elváltozást az MR vizsgálattal. Számos gyógyszerrel rendelkezünk manapság és ezek közül az epilepszia típusa, a rohamok jellege, a beteg kora, neme és egyéni tulajdonságai valamint a gyógyszer sajátságai alapján választunk. A gyógyszeres kezelés egy vagy több antiepileptikum folyamatos szedéséből áll. Indokolatlan egyszerre több szerrel indítani a kezelést, a betegek túlnyomó többsége az egy szerrel történő kezelésre is rohammentessé tehető (monoterápia). Ha a roham típusa alapján választott – monoterápiára alkalmas – gyógyszerek egyike sem volt hatékony, akkor biterápiát alakalmazunk (két szer kombinált alkalmazása).
A kezelést egyes antiepileptikumok esetében a szer vérben való mennyiségének ellenőrzésével kontrollálhatjuk. Ezt egy új gyógyszer beállításakor érdemes segítségül hívni, illetve akkor, ha a kezelés nem kellően hatásos, vagy mellékhatások jelentkeznek.
Az éveken át tartó gyógyszeres kezelés megszokása és teljesítése nehéz feladat; a sokszor ismételt adag- és gyógyszermódosítás szoros együttműködést igényel beteg és orvosa között. A beteg feladata, hogy megtanuljon együtt élni a gyógyszerszedéssel. A kezelés mindenképpen hosszú távú, minimálisan is pár évre szól. Az antiepileptikumok elhagyását 2-5 év rohammentes periódus után lehet kezdeményezni. A gyógyszert fokozatosan kell leépíteni! Ez orvosi szakértelmet igényel, semmiképpen sem tanácsoljuk ebben az öntevékenységet a betegeknek, mivel a gyors elhagyás a roham ismételt megjelenésével járhat. Bizonyos esetekben a gyógyszer fokozatos elhagyásával a rosszullétek nem térnek vissza, ilyenkor tekinthetjük a beteget gyógyultnak. Ez leggyakrabban jóindulatú gyermekkori epilepsziák esetében szokott bekövetkezni, de szinte bármilyen típusú epilepszia esetén előfordulhat. Az epilepsziás kórformák egy részénél a gyógyszert nem lehet elhagyni a felnőttkor végéig sem. Tehát vannak olyan epilepsziás görcskészségek (rendszerint genetikus okokból, ld. az idiopathiás epilepsziákat), amelyeknél csak gyógyszerrel lehet (sikerrel) kompenzálni a görcsre való hajlamot.
A jelenlegi antiepiletpikumok nem alkalmasak az epilepsziás góc kialakulásának megakadályozására, és nem sikerült bizonyítani, hogy képesek befolyásolni a betegség hosszútávú lefolyását, azaz sem a betegség megelőzésére, sem annak gyógyítására nem használhatók. Természetesen állandó törekvés olyan szerek előállítása, melyekkel ki lehet kezelni a betegséget, vagy még inkább, amivel meg lehet előzni az epilepszia kialakulását, amikor ennek komoly esélye van. Bár állatkísérletekben már vannak biztató eredmények, emberi használatra alkalmas ilyenfajta orvosságot még nem sikerült találni.
Napjainkban már közel húsz nagyon hatékony és különösebb kockázat nélkül szedhető antiepileptikum van forgalomban (valproát, diazepam és egyéb benzodiazepinek, karbamazepin, fenitoin stb.). Ezek a gyógyszerek csak addig működnek, amíg a szervezetben elég hatóanyag van, elhagyásuk a rohamok újbóli megjelenéséhez vezet.
A gyógyszerek az epilepszia különböző típusaiban nem egyformán hatásosak, és különböznek a lehetséges mellékhatásaik is. Amikor gyógyszert választunk, ezt a specifikus hatékonyságot és a várható, vagy bekövetkezett nemkívánatos hatásokat kell mérlegelnünk. A gyógyszereket kis adagban kezdjük adni, és addig emeljük, amíg a rohammentességet el nem érjük, vagy panaszt nem okoznak („maximálisan tolerálható dózis” elve).

 

2. Műtéti kezelés:
Ma már világszerte elfogadott nézet, hogy egyes epilepsziák jobban kezelhetők műtéttel mint gyógyszerekkel.
Ilyenek:
*       A mediális halántéklebenyi epilepszia
*       Az MRI-vel kimutatható léziókhoz kötött fokális epilepsziák
*       A gyermekkori súlyos gyógyszerrezisztens epilepszia több formája
A műtéti kezelés azokban az esetekben lehetséges, amikor meg tudjuk határozni a rohamok kiinduló területét és ez az agy olyan körülírt területére esik, amely jelentősebb funkcióvesztés nélkül eltávolítható. Ma már a műtéti kezelés nem az utolsó mentsvár és nem is várunk az összes létező gyógyszer kudarcára, hanem tudjuk, hogy vannak olyan epilepsziás tünetegyüttesek, melyek műtéttel jobban gyógyíthatók mint gyógyszerekkel. Ilyen például a halántéklebeny (temporális lebeny) epilepszia, amelynek egyes változatai kevéssé reagálnak gyógyszerekre, ugyanakkor a műtét mintegy 70-80 %-os rohammentességet biztosít.
Hasonlóképpen jók az eredmények egyes súlyos, féloldali funkcióvesztéssel járó koragyermekkori epilepsziákban. Itt az egyik félteke összeköttetés-rendszerének az átvágásáról van szó. Öt éves kor alatt bármelyik féltekében elvégezhető ez a műtét, később már csak a beszéd szempontjából nem-domináns (rendszerint a jobb) féltekében.
Jó műtéti eredményekkel kecsegtet még az a helyzet, amikor egy olyan, MR-rel kimutatható elváltozás okozza az epilepsziát, amely operálható helyen található. Ilyenkor az elváltozás eltávolítása rendszerint az epilepsziát is megoldja.
Minden gyógyszerrel 2 évi gondozáson túl nem rohammentesíthető betegnél meg kell vizsgálni a műthetőség lehetőségeit!
Amennyiben 2 éven túl sem tud valaki megszabadulni a rohamaitól, meg kell beszélnie kezelőorvosával, hogy nem lehetne-e műtéttel kezelni!!

 

Hogyan kerülhetünk el egy következő rohamot?

A sürgősségi osztályra való gyakori látogatás sok stresszt válthat ki mindenkiben. A következők szolgálhatnak mint tanácsok arra, hogyan kerüljük el a sürgősségi osztályra való szükségtelen látogatásokat:

1. Ha epilepsziában szenvedünk, akkor tudnunk kell, hogy milyen gyógyszereket használhatunk a görcsök gyógyítására otthon.
 
2. Tanuljuk meg felismerni a rohamok bekövetkezési idejének mintázatát.
- Jegyezzünk fel minden epilepsziás rohamot. Próbáljuk meg felfedezni a kiváltó okokat (pl. villogó fények, hormonhullámzás), vagy bármilyen figyelmeztető jelet, ami a rohamok kezdetét jelentheti és ezeket a felfedezéseket osszuk meg orvosunkkal.
- Aludjunk eleget. Rendszertelen alvás és a stressz kiválthat epilepsziás rohamokat. Tanuljunk meg különböző stresszcsökkentő technikákat és próbáljuk meg csökkenteni a stresszt az életünkben.
- Együnk rendszeresen és kiegyensúlyozottan. Ellenkező esetben az étrendünk ingadozása
befolyásolhatja a gyógyszerek vérszintjét és így a hatékonyságát.

3. Ügyeljünk a gyógyszereinkre!
- Rendszeresen szedjük gyógyszereinket, minden nap ugyanabban az időben. Soha ne hagyjuk abba hirtelen gyógyszereink szedését, mivel ez nagy valósz
ínűséggel rohamot fog kiváltani. Bármilyen változtatásokat a gyógyszerekben nagyon óvatosan kell végrehajtani az orvos felügyelete alatt.
- Soha nem szabad kifogyni a gyógyszerekből! Tudjuk, hol van a legközelebbi 24 órán át nyitvatartó gyógyszertár.
- Kerüljük el a más gyógyszerekkel/szerekkel való kölcsönhatást (pl. alkohol). Minden gyógyszerről tartsunk információt otthon.
- Ha hajlamosak vagyunk sokáig tartó rohamokra, akkor kérdezzük meg orvosunkat a diazepam, vagy lorazepam otthoni használatáról számunkra.

4. Beszéljünk az orvosunkkal!. Kérdezzük meg, hogy mit mondjunk másoknak a rohamainkról:
- Mikor hívjanak mentőt hozzánk?
- Van-e bármilyen gyógyszer otthon, amit a családtagok felhasználhatnak hosszantartó rohamok esetén?
- Kérdezzük meg az orvosunktól, hogy tudassuk-e őt minden egyes rohamunkról, vagy csak a legközelebbi látogatásunknál számoljunk be róluk.

5. Mindig viseljünk figyelmeztető nyakláncot vagy karkötőt és hordjunk magunkkal elsősegély kártyákat, hogy a körülöttünk lévő emberek tudják, hogy mit kell tenni.

6. Tanítsunk másokat!
- Ügyeljünk arra, hogy a körülöttünk lévő emberek tudják a tennivalókat rohamok esetén.
- Ha tudunk, akkor szerezzünk poszterokat a rohamok elsősegélyéről és helyezzük el őket ahova csak lehet.
- Kérjük meg a helyi epilepszia egyesületet előadások tartására. Ezek az előadások segítenek abban, hogy az emberek tudják, mi a teendő rohamok esetén.
- Fogadjunk el segítséget roham után annak érdekében, hogy biztonságban hazakerüljünk.

 

Elsősegélynyújtás rohamok esetén

Sokféle epilepsziás rosszulléttel találkozhatunk. A legismertebb a tónusos-klónusos roham (grand mal), az absence (petit mal) és a komplex parciális (pszichomotoros) rosszullét.

A tónusos-klónusos roham jellemzői és az elsősegélynyújtás

A tónusos-klónusos rosszullét egész testre kiterjedő tünetei az agy elektromos tevékenységének túlzott működéséből következnek. Kezdetben a beteg a légzőizmok hirtelen összehúzódása miatt hörgő hangokat hallat (clavor epilepticus). Ezt követően eszméletét veszti és összeesik, a test izmai megfeszülnek. Ezt nevezzük tónusos szakasznak.

A klónusos szakaszban, a rosszullét második szakaszában az egész testre kiterjedő rövid ellazulásokkal váltakozó rángások figyelhetők meg. Ebben a fázisban következik be gyakran a nyelvharapás és a bevizelés.

A rosszullét sokszor néhány perctől fél óráig terjedő ideig tart utána a beteg fáradt, levert lesz, gyakran elalszik (postconvulsiv tenebrositas). Tartós, súlyos fejfájás és izomláz is gyakori.

Teendők:

Védjük meg a beteget a sérülésektől, fektessük oldalára, amint a roham csillapodik.

Maradjunk a beteg mellett és próbáljuk megnyugtatni.

Ne próbáljuk megszüntetni a rohamot! Ha már elkezdõdött, minden külsõ beavatkozás sérüléseket okozhat.

Ne tegyünk semmit a szájába, ne itassuk meg.

Csak akkor hívjunk mentőt, ha a beteg néhány perc múlva sem tér magához, vagy ha sérülést szenved.

 

Az absence jellemzői és az elsősegélynyújtás

Az absence sok esetben olyan gyorsan zajlik, hogy a külsõ szemlélő nem is veszi észre. Tanárok és szülõk sokszor nem is tartják rosszullétnek, hanem koncentrációzavarra, álmodozásra, tanulási zavarra gyanakodnak.

Az absences gyerekek esetében a tanórákon pl. az olvasási gyakorlatoknál válik a figyelemzavar szembetűnővé.

Az absence tünetei a néhány másodpercig tartó tudatzavar, melynek során szemrángás és enyhe arcizom-rángatódzás jelentkezik. Ritkán jár eleséssel és többnyire nehezen észlelhető, mivel a gyerekeknél gyakori ez a rohamforma, akik amúgy is sokszor küzdenek egyéb tanulási és figyelemzavarral.

Teendők:

Figyeljünk fel az absence-re és próbáljuk a kiesett információkat pótolni.

Nem szükséges azonban mindig hivatkozni a rosszullét lezajlására, mert ez a páciens számára kellemetlen lehet.


A komplex parciális roham és az elsősegélynyújtás

Ezt a rohamtípust leginkább a céltalan, automatikus mozgások jellemzik, melyek egyénenként változhatnak (de egy páciensnél áltálában ugyanazok), pl. csámcsogás, ismétlõdõ száj- és kézmozdulatok stb. A páciens tudata zavart, viselkedése furcsa lesz, beszéde eltorzulhat. Egészében véve gyakran kelt olyan benyomást, mintha zavarodott lenne. Ez az állapot többnyire néhány percig tarthat. Az érzelmi szféra leggyakoribb tünete a félelem, szorongás, sokszor jelentkezhetnek hallucinációk. Elesés ritkán jelentkezik, a beteg általában megtartja ülő vagy álló helyzetét.

Teendők:

Védjük meg a pácienst a balesetektõl, a mozgásos tevékenységek ugyanis könnyen okozhatnak sérülést.

Ne hagyjuk egyedül a beteget.

Ne avatkozzunk be a roham közben. Célszerű megvárni, amíg a rosszullét lezajlik.

A roham alatt nyugodtan beszéljünk a beteghez, sokszor részlegesen megérti és irányítható.

Összefoglalás:

Az epilepszia betegség az agy működészavara miatt kialakuló, jellegzetes rohamokkal járó kórkép. Fontos elkülöníteni az ún. „alkalmi” epilepsziás rohamtól, amely a görcskészség fokozódása miatt az agy működészavara nélkül egészséges emberekben is felléphet (leggyakrabban alkoholos delíriumban). A betegség diagnosztikájában az anamnézisen túl alapvető fontosságú az EEG, az MRI és a neuropszichológiai vizsgálatok. Kezelése elsősorban gyógyszeres. A betegek 70%-a felnőttkorra teljesen meggyógyul, a többi részben gyógyszerek mellett válik panaszmentessé, kis százalékuk gyógyszerekkel sem (gyógyszerrezisztencia). A betegek gyógyításánál fontos tudatosítanunk, hogy a társadalomnak ugyanolyan tagjai, mint az egészséges emberek. Meg kell tanulniuk a betegséggel élni - állandó odafigyeléssel lelki és fizikai erőnlétükre. Ki kell alakítani a megfelelő életformát és életritmust. Tartózkodni kell a szem és a hallás hosszas igénybevételétől, a mértéktelen evéstől, ivástól. A rendszeres torna, könnyű sport, optimális alvásidő, könnyű ételek fogyasztása mellett fontos a szigorú alkoholtilalom betartása! Ügyelni kell a gyógyszerek rendszeres - előírásszerű - bevételére.

 

Irodalom:

www.pirula.hu
www.centralnet.hu
www.opni-epicentrum.hu
www.gerot.hu
www.epilepszia.hu
Szirmai Imre: Neurológia (Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2001)


« vissza

Időpont foglalás

Ebben a járványügyi helyzetben 15 percet kell foglalnia!!!

Időpont foglalás ›
A foglaláshoz regisztráció szükséges.
Regisztráció ›
Ha már regisztrált, az oldal tetején található link segítségével beléphet.
Az orvos válaszol
Tegye fel kérdését - írásban válaszolunk Önnek Kérdezzen Ön is! ›
Mennyire tetszenek Önnek a megújult Citymed oldalak?