Citymed orvosi portál

A nyugat-európai országokban a társadalombiztosítási támogatással rendelt gyógyszerekért a legtöbb esetben dobozdíjat fizetnek a betegek. Mit is jelent ez? Azt, hogy minden támogatott gyógyszerbõl egy doboz ugyanannyiba kerül (az Egyesült Királyságban például 6,85 fontba, mintegy 2600 Ft-ba). A dobozdíj számos emberi jogi problémára nyújt egyszerû megoldást.

Alkalmas például az esélyegyenlõség megteremtésére, ugyanis nem különbözteti meg a betegeket aszerint, hogy éppen milyen betegségben szenvednek. Ahol bevezették, ott a betegek gyógyszerkiadásának évi összege is maximált (az Egyesült Királyságban 98 angol fontban, mintegy 38 000 Ft-ban), és akinek ennél nagyobb értékû támogatott gyógyszerre van szüksége, az a korlát elérése után már ingyen kapja a gyógyszereit. A dobozdíj így arra is alkalmas, hogy aszerint se legyen megkülönböztetés, hogy valakinek egymillió forintos mûtétre (amit a napidíjat leszámítva fizet a biztosító), vagy ugyanekkora értékû gyógyszerre van-e szüksége a gyógyuláshoz (aminek a támogatása Magyarországon ellenben nem mindig megoldott).

A dobozdíjnak a támogatások elszámolásánál is fontos szerepe van, ugyanis a biztosítások elszámolása alapvetõen egyénre szabott, de egyáltalán nem mindegy, hogy az elszámolás a magánélet mekkora sérelmével jár. Dobozdíj esetén a támogatásoknál elegendõ azt feltüntetni, hogy 1 doboz támogatott gyógyszer, de nem szükséges azt nyilvántartani, hogy mi volt az a gyógyszer, és hogy milyen betegségre írták fel. A gyógyszerfogyasztásra vonatkozó különleges személyes adatok ugyanis kifejezetten érzékenyek, ezek sokkal pontosabb adatokat szolgáltatnak az adott személyre vonatkozóan, mint az, hogy mikor milyen orvosi ellátásban részesült. Ráadásul a beteg felkereshet magánorvost is, aki nem jelenti a biztosítónak a kezelés adatait. Fejlett nyugati demokráciákban elképzelhetetlen, hogy a személyes gyógyszerfogyasztásra vonatkozó adatokat évekre visszamenõen gyûjthetnének az állampolgárokról. Magyarországon azonban a társadalombiztosítás 4700-féle támogatott és 2000-3000-féle nem támogatott gyógyszer kiváltásához kapcsolódó tételes személyes adatokat gyûjt folyamatosan.

Az egészségbiztosító kizárólag a támogatások elszámolása, folyósítása és ellenõrzése érdekében gyûjthet személyes adatokat a biztosítottakról a hatályos egészségbiztosítási törvény szerint, ezért nagyon meglepõ volt számomra, amikor 2005-ben kiderült, hogy a gyógyszertárak megküldik az OEP számára a nem támogatott gyógyszerek kiváltásának személyes adatait is. Ezért a 669/A/2005. számú beadványomban arra kértem az adatvédelmi biztost, hogy hivatalból rendelje el a jogellenesen gyûjtött különleges személyes adatoknak, a nem támogatott gyógyszerek személyes adatainak a megsemmisítését. Ez a mai napig nem történt meg, azonban 2006 októberében az OEP-nél tartott helyszíni ellenõrzés során a biztos úr kifogásolta a nem támogatott gyógyszerek adatainak kezelését. Ezt az OEP technikai problémának állította be, és ígéretet tett a megoldására. Azóta kis lépések történtek is ebben az irányban, például az OEP nem tartja karban a továbbiakban a nem támogatott gyógyszerek TTT kódját (társadalombiztosítási támogatási termékkód), illetve a nem támogatott gyógyszerek adatbázisát. Vajon miért kapott egyáltalán támogatási termékkódot olyan gyógyszer, amelyhez a biztosító nem nyújt támogatást? Az viszont egyértelmû, hogy a gyógyszertárak a mai napig továbbítják ezeket az adatokat az OEP számára.

Egy gyógyszertár ellen indított adatvédelmi peremben 2007 júniusában bizonyítékként került elõ egy a megyei egészségpénztárral kötött szerzõdés, amely számos ponton jogsértõ adatkezelésre kényszeríti a gyógyszertárakat, olyan feltételeket tartalmaz, pl. azt, hogy kötelesek a nem támogatott szerek adatait is továbbítani, amelyek ellentétben állnak az érvényes törvényi szabályozással.

Az összegyûjtött adatok az OEP munkájához nyilvánvalóan nem szükségesek, ezért várható volt, hogy az adatok elõbb-utóbb kikerülnek onnan. Az egészségügyi miniszter 2004-ben egy, összesített statisztikai adatok kezelésének szabályozására kapott törvényi felhatalmazása alapján elrendelte az OEP teljes adatbázisának továbbítását a minisztériumhoz, az ESKI-hez és az ÁNTSZ-hez. Tekintve az adatok rendkívüli érzékenységét (és azt, hogy az összegyûjtésük eleve jogellenesen történt), ez az állampolgárok jogainak jelentõs sérelmével járt. Az adatvédelmi biztos a 1301/A/2006-9 számú állásfoglalásában ezt ismét nehezményezte. Láthatóan hiába. Az adatokat a mai napig továbbítják a három intézménynek. A minisztérium egyúttal a saját rendeletének foglya lett, mivel sosem ismerheti el, hogy az adatok személyes adatok lennének, így kénytelen az állampolgároktól az adatvédelemhez fûzõdõ jogaikat folyamatosan megtagadni, hiszen ha elismerné, hogy ezek a jogok léteznek, hogy az adatok személyes adatok, azonnal a saját rendeletének alkotmányellenességét ismerné el. Ezek az adatok egyértelmûen kutatási (kutakodási) lehetõséget biztosítanak, amelynek az etikai engedélyét kértem számon a Népszabadságban 2007. április 20-án megjelent írásomban. A legvalószínûbben fennáll annak a veszélye, hogy az adatok rövid idõn belül magánbiztosítók, gyógyszergyárak, külföldi kutatóintézetek kezébe kerülnek, és máshonnan megszerzett adatok segítségével az adatokat feltörik, az állampolgárok magánéletébe durva beavatkozások történnek.

Hetven éve, amikor számítógépek még nem voltak, ilyen adatbázis létesítéséhez katonáknak kellett elkísérniük a családokat a kötelezõ orvosi vizsgálatra. Mennyivel egyszerûbb ez manapság! Láthatóan egy magát európainak mondó demokráciában is egyszerûen megvalósítható.

Dr. Alexin Zoltán,
matematikus

Népszabadság • Dr. Alexin Zoltán • 2007. július 16.