- A nap híre
- Régebbi hírek
- Tanácsadás
- Kereső
- Hírlevél
- Lexikon
- GYIK
- Képgalériák
- Látogatók
- Elérhetőség
- Ajánlatkérés
- Díjtételek
"Igazi változás akkor lesz, amikor az orvos többletteljesítményeit a keletkezett többletbevétel kifizetésével elismerik"
Kincses doktorral ismeretségünk 1993-ból datálódik, amikor is ő MDF-es képviselőként az alapellátás megreformálásáért volt felelős, én meg másodmagammal az alakuló Magyar Orvosi Kamara lapját, az egykor szebb napokat megélt Magyar Orvost írtam, szerkesztettem. Máig hálás vagyok Kincses Gyulának, mert sokat segített a már akkor is rendkívül bonyolult, csak a bennfentesek értő "füleinek" felfogható egészségpolitikát megérteni. Az eltelt csaknem másfél évtized "útvesztőiben" való eligazodásban ugyan az addiginál nagyobb jártasságot szereztem, de az ágazatban lejátszódó, sziklaomlásra emlékeztető történések okán a dolgok megértése és megértetése semmivel sem lett könnyebb, mint egykoron.
- A 2006-os választások óta a minisztérium felső vezetésében több rotációt is megélhetünk, "alacsonyan repültek" az államtitkárok… Most Ön lett a soros, aki szerencsére mindjárt az indulásakor egészen más hangvételt ütött meg az orvosokkal, mint elődei, és remélni lehet, hogy ez a jövőben sem módosul. Úgy tűnik, nyilatkozatait kevesebb támadás éri, mint a szépreményű korábbi államtitkárokét. Hogyan gondolkodik az orvosokkal való kapcsolatról? Mennyire tartja szükségesnek a velük való párbeszédet az egészségügyi reform során?
- Ami az államtitkárokat illeti, szerencsére olyan sok változás azért nem történt. Az egyik államtitkát távozott, de a másik miniszter lett, akit én teljes mértékben támogatok. Természetesen az egészségügyben orvosok nélkül egyetlen reformelképzelés sem hajtható végre sikerrel. Gyakorta vádolják a tárcát, hogy nem kommunikál, amivel persze nem értek egyet, hiszen tesszük, csak túl nagy "zajban" szólalunk meg és túl sok mindent kell elmagyarázni. A reformot indokoltan és indokolatlanul a kelleténél több félelem övezi, s erre ráadásul nem szakmai alapon, egyéb félelmek is rárakódnak. Elismernem, hogy ezért ma tényleg összemosódnak a különböző reformok felett érzett aggodalmak. Az egészségügy területén igazi siker napjainkban, hogy a reform a betegről is szól. Nem tagadom, ilyen értelembe az orvostársadalom tényleg úgy érezheti, hogy nem az ő, hanem a beteg szempontjai szerint történnek a dolgok, és ebben az értelembe nem is téved, hiszen a biztosítási reform deklarált célja az ellátás minőségének, illetve a betegjogok erősítésének javítása. Amit a szakma, egyik oldalon érthető módón bizonyos korlátozásnak él meg, azt a másik oldallal kapcsolatosan sajnos nem kevesen értik. Mégpedig, hogy a betegjogok erősödése nem a szakma kárára megy! Azt gondolom, ahol szabályok szerint gyógyítanak, ott ugyan a szabályok valóban korlátozzák az orvost, viszont egyben komolyan védik is. Ma, amikor sok tekintetben nincs rögzítve, hogy mit kell, illetve mit nem kell tegyen, adott estben a bíróságon nehéz megvédeni egy-egy perben.
- Magán, az "új emberen" az utóbbi másfél év megannyi hibáját nem kérhetem számon, azért azt el kell ismernie, eddig nem mondatott ki, hogy a szabályozás egyben az orvos védelmét is szolgálja! Mindemellett tény, hogy az orvosok félelme, egzisztenciális bizonytalansága egyebek között a tárca kommunikációjának hiátusaiból is fakad és még a logikus, építő jellegű lépéseik sem artikulálódtak.
- Nem vitatom, egyenlőre olyan kommunikációs csapdahelyzetben vagyunk kerültünk, amiben amelyben inkább bizonyos szakmai-,a politikai érdekérvényesítések viták kerülntek előterébe, miközben alapvető szakmai kérdések nyilvános vitája háttérbe szorultak...
- amik viszont rendkívül komoly következményekkel jártak, hogy "csak" az orvos-"szürkeállomány"… elvándorlását említsem a sok közül.
Kezelhetetlen munkaerőpiac
- Nézze, orvosból világszerte hiány van. Ezen nem segít a legjobb kommunikáció sem. Furcsa szakma a miénk, ami ráadásul humánerőforrás terén rövidtávon kezelhetetlen, mert a munkaerőpiac a szükségletekre képtelen elég gyorsan reagálni. A technológia fejlődése nemhogy nem váltja ki az élőmunkát - ahogy az más területeken történik -, mint inkább a meglévőnél is többet "generál". A tárca teljesen egyetért a MOK-kal, meg mindenki mással, akik pénzszűkéről beszélnek. De ennél is fontosabb, hogy már középtávon az orvos-szűke lesz a legkorlátosabb erőforrás. És a problémás helyzetet a munkaidő-normatíva még inkább kiélezte, hiszen az orvos tradicionálisan úgy élt, hogy amikor csengett a telefonja felkelt és ment, gyógyított. Olyan nem fordult elő, hogy nincs orvos csak azért, mert letelt a nyolc órája, vagy kimerült a munkaidőkerete. Most a munkaidő normatívákkal az eddig is létező orvoshiány abszolút nyilvánvalóvá vált...
- Gondolkodtak már azon, hogy valamilyen megnyugtató támpontot adjanak a magyar orvosoknak ahhoz, kétségbeesés helyett inkább képesek legyenek ebben a - ne szépítsük - látszólagos káoszban eligazodni, amiben léteznek? Ne érezzék úgy, hogy Magyarországon nincs perspektívájuk, hanem tudják, nem kell elmenniük innen…
- Meggyőződésem, hogy a biztosítási reform ebbe az irányba hat majd, ugyanis olyan rendszert teremt, amelyben jobban felhasználhatóvá válnak a források, amik azután az orvosok számára is előnyösen átcsoportosíthatóvá lesznek. Nézze, például jelenleg bár ismert, hogy mennyi pénz jut az alapellátásra, mennyi a házi szakápolásra stb., tudott, hogy olcsóbb, hatékonyabb, ha átcsoportosítható az összeg, de ma még erre nincs meg a jogi lehetőség sem. A pénztárak viszont nem kereteket kapnak majd, hanem fejkvóta bevételük lesz, amiből azt fizetik, amit a legcélszerűbbnek ítélnek. Arról nem szólva, hogy biztosítási reform nem létezhet ellátási csomagpontosítás nélkül. Ez utóbbi azt jelenti, hogy pontosan meg kell mondani, az egyes technológiákban, eljárásrendben mi biztosítható közpénzből a betegnek, s mi az, amit, ha efölött szeretne, azt legálisan kell megvegye. Vagyis rögzíteni szükséges, hogy mi az, ami a társadalom teherbíró képessége mellett mindenkinek biztosítható, és mi az egyéni igényekből fakadó többlet, amit nem zsebbe dugva, hanem legálisan szükséges megfizetnie. Ha azonban mindez csak egy rendszerbe kerül be, akkor nem csináltunk semmit, az igazi változás akkor lesz, amikor az orvos többletteljesítményeit a keletkezett többletbevétel kifizetésével elismerik.
"Hogyan kerül ide a több biztosító, és főleg a pénze?"
- Az alapellátás továbbra is önkormányzati feladat marad - annak változtatása a kétharmados törvény kategóriájába tartozik -, amit a háziorvos és más alapellátási intézmények útján látják el fejkvótát kapva, illetve saját forrást is használnak. Hogyan kerül ide a több biztosító, főleg azok pénze?
- Az önkormányzati törvényt a biztosítási törvény nem módosítja, vagyis nem határozza meg, hogy a rendelő fenntartása kinek a feladata. Ugyanakkor a pénztáraknak pénzallokációs lehetősége lesz és, ha például úgy ítélik meg, hogy ha az orvosok saját rendelővel pluszként belépnek a rendszerbe, és jobb ellátást biztosítanak, akkor lehetőség lesz arra, hogy a jobb teljesítményt szerződésben rögzítetten a biztosítók pénztárak jobban meg is fizessék.
- Hogyan találkozik a doktor a több biztosítóval, és főleg a pénzzel, hiszen a háziorvos az önkormányzattal áll kapcsolatban. Az alapellátást és az ügyeleti feladatok ellátását az egészségpénztár finanszírozza?
- Bocsánat, Ön rosszul közelíti meg a kérdést, hiszen a praxis ma is a biztosítótól és nem az önkormányzattól kapja a pénzt! Az önkormányzat feladata az ellátási kötelezettsége, meg például, hogy a rendelőt fenntartsa stb., és ebben a jövőben sem lesz változás. Azt viszont, hogy mennyi legyen a háziorvos finanszírozása, majd a biztosító pénztár befolyásolhatja.
A biztosítási törvény és a kőlevesben a kő
- Például hogyan finanszírozzák az ügyeletet a központi régióban, a kistérségben, ha a jogszabály által előírt minimumot sem fizetik, nem szólva arról, hogy egyáltalán lesz, aki ügyel majd? Mi történik, ha a biztosító nem fizet az orvosnak?
- Tessék? Már a kérdést sem értem, miért ne fizetne? Neki finanszírozási kötelezettsége van! A biztosítási törvény olyan, mint a kőlevesben a kő. Nem ez okozza a problémákat, de felszínre hozza azokat. Minden, eddig szőnyeg alá söpört gondot napvilágra hoz, s ezeket most már nem odázhatjuk el, meg kell a rendszernek oldani. A biztosítónak pénztárnak abban az értelemben, mint az önkormányzatnak, van tényleg nem lesz ellátási kötelezettsége, ellenben szolgáltatásvásárlási kötelezettsége feltétlenül lesz, azaz engem, mint biztosítottat, vásárlót -az én szempontomból majd a biztosítót arra kötelezi a törvény -, hogy megfelelő elérhetőséggel és szolgáltatásokkal ellásson. Vagyis, az elfogadhatatlan, hogy esetleg a betegtől 60 kilométerre legyen a legközelebbi központi ügyelet, mert ebben az esetben a szolgáltatásvásárlás nem megfelelő.
- Sok egyéb mellett erre mi lesz a garancia, hogy megtörténik?
- Jogszabály mondja ki, hogy milyen térbeli távolságban, milyen ellátásokat, milyen sűrűséggel, hány lakosnak, mennyi órában, milyen hozzáféréssel stb. kell biztosítani.
Milyen elv mentén fizet a biztosító?
- Tényleg előfordulhat a jövőben, hogy valakinek 22 biztosító ellenőrzi majd a biztosítási jogviszonyát?
- Ilyen semmiképpen sem, hiszen nem is lesz 22 biztosító, ez félreértés. Arról van szó, hogy az új rendszer, mint valami puzzle áll fel, amiben a puzzle-elemek megyényi területekből - a főváros kivételével - állnak, s amikből az létrejövő egészségpénztáraknakbiztosítónak legalább egy biztosítónyi területet meg kell szerezniük összevásárolnia. Ha azt nézzük, hogy adott biztosító Egy pénztárhoz minimum 500 ezer lakosnak kell tartozniat szükséges összegyűjtsön, akkor tudni való,. Mivel jócskán vannak 500 ezer alatti lélekszámú megyék is, vagyis kizárt a "szájhagyomány útján" elhíresült 22 pénztár. Mi csupáncsak 8-13 biztosítóval pénztárral számolunk Budapesttel együtt, másként fogalmazva, ilyen nagyságrendben várható a működő pénztárak száma. De továbbmegyek, a rendszernek nem célja, hogy az orvosokra többletterhet és további macerákat tegyen. Megmarad az úgynevezett egyablakos ügyintézés elve, miszerint a doktoroknak, a szolgáltatóknak egy helyre kell jelenteniük a teljesítményüket, és majd az OEP utódszervezete lesz az, ahol logikailag a különböző "kreclikbe" szétrakják, hogy adott pénztárnak ki a biztosítottja. És szintén egy helyről kapják meg munkájuk után az orvosok a pénzüket. Tehát nem kell nézniük, hogy " még van egy beteg a dél-baranyai pénztárnál is, akkor vajon onnan fizetetnek-e neki vagy sem….". Az orvos egy helyre jelenti az összes ellátott betegét, és egyben kapja meg a munkája ellenértékét.
Ki fizeti a "révészt"?
- Minden biztosítóval külön feltételekkel, különféle jelentési kötelezettséggel kell szerződnie az orvosnak, ha a betegét ellátja? Tényleg mindenkit el kell látnia?
- A szerződésben nem kell külön feltétellel kikötni, de pozitív értelemben lehet róla szó. Nagyon lényeges, hogy egységes szerződési feltételek vannak, hiszen ha nekem el kell látnom a beteget, akkor a biztosító pénztár attól "lefelé" nem térhet el. Az persze előfordulhat, hogy adott biztosító pénztár azt mondja, "ez a háziorvos nekem nagyon szimpatikus, mert jó orvos, Őt preferált orvossá teszem, többletdíjazással szerződöm Vele". Az ilyen külön szerződésnek számít, amely az orvosnak kifejezett érdeke, hiszen előnye származik belőle.
- Lépjünk tovább. Ki fizeti az ellátást és ki a gyógyszertámogatást?
- Természetesen forrásoldalról nézve a pénztár. A rendszer logikája az, hogy az OEP jogutódként egységes alapkezelő szervezetté alakulként megmarad, a fejkvóta típusú ellátásokat kiszámolja - mi mennyibe kerül -, elszámolja a teljesítményeket és leosztja a pénztárak folyószámlájára a forintokat. Vagyis a folyószámla egyenleget mindig közli a pénztárral. A központ a kifizető - már ha azt kérdezte, hogy ki fizet. Központilag a kincstár fizeti a gyógyszerár-támogatást, meg a szolgáltatást, az ellátást is, amit azután annak a pénztárnak a folyószámlájára terheli, akinek tagja a biztosított.
- Az orvos és a patika minden biztosítóval külön leszerződik, ahova a betege tartozik? És, ha igen, akivel nincs szerződése, ott egyénileg kell a pénzét kérje?
- Majdnem, hiszen más a patika és más az orvos biztosítóval pénztárral való kapcsolata. A patikák nem szerződnek a pénztárakkal, nekik nem kell nézniük, hogy a hozzá forduló biztosított-e, vagy sem, illetve a gyógyszertárnak melyik pénztárral van szerződése. Minden patikába viheti a receptjét és megkapja a gyógyszerét, amelyhezi az a nek árát majd az OEP arra a pénztár nyújtja a támogatástra terheli, amelyiben a beteg tag. Elvben csak a szerződött szolgáltatókkal van automatikus elismerés, a háziorvosokkal a pénztárnak nincs válogatási lehetősége, a beteg dönt arról, hogy ki a háziorvosa. Ha adott pénztár tagja valaki, ahol amúgy X orvos a háziorvos - például Maga Baranyában bármelyik pénztárat választja a Zalaegerszegi székhelyű biztosítót -, akkor is kötelező a pénztárnak szerződést kötnie azzal a háziorvossal, akit választott.
Egy régi fogalmat kellene ismét bevezetni
- Minden biztosítónak külön szakmai protokollja lesz ahhoz, hogy eldöntsék, indokolt, elégséges volt-e az adott vizsgálat, és ha igen, csak utána fizetnek, vagy nem fizetnek?
- A dolog bonyolultabb, s talán pontosabb lenne, ha egy régi fogalmat ismét bevezetnénk, nevezetesen a helyi eljárási, leírási rendet. Adott protokoll megszabja, hogy milyen vizsgálat, milyen gyógyszer stb. kell a beteg gyógyításához. Azt, hogy ennek milyen technológiája, sorrendje, adminisztratív kötelessége van, abban esetleg lehet a pénztárak között különbség, de a biztosítási csomagot szűkítő, vagy befolyásoló eltérés nem fordulhat elő.
- A táppénzt, a gyest, a gyedet kitől kapja majd az érintett? Megmarad-e a táppénzes felülvizsgálat, és ha igen, akkor az kihez tartozik majd?
- Bevallom, ez ma még nyitott kérdés, ugyanis a törvénytervezett szellemében a pénzbeni és a természetbeni ellátások elvállnak egymástól. Az egészségbiztosításhoz a természetbeni ellátások, a gyógyszer, a különböző szolgáltatások, a gyógyászati segédeszközök stb. tartozik, a pénzbeni ellátások - ideértve a táppénzt és az imént felsoroltakat - másik rendszerbe kerülnek, de ez parlamenti döntés függvénye. A biztosítottnak nem kell aggódnia, hiszen ugyanahhoz a felülvizsgálóhoz megy, mint eddig, neki teljesen mindegy, hogy melyik kincstári számláról kapja a táppénzt. Az viszont tényleg nyitott kérdés, hogy a felülvizsgáló kinek az alkalmazásában áll majd, annyi biztos, hogy a feladatok nem változnak, azok felügyelete és forrásátrendezése azonban várható.
- Engedtessék meg, hogy felvessem, a 0 forintért végzett influenzaoltás nem ütközik a pénzügyi-számviteli törvénnyel?
- Nem tudom, hogy a pénzügyi-számviteli törvényben ilyen lenne. Ha az orvos nehezményezi, hogy ezt a feladatot külön neki nem fizetik meg, akkor ebben teljesen igaza van. Ugyanakkor sSzerintem a népegészségügyi feladatokba, a fejkvótákba az influenzaoltás beadása bele kell férjen, hiszen a fejkvótában nincs nevesítve pontosan, hogy azért mi mindent szükséges tenni. Még egyszer, meggyőződésem, hogy az orvos átalánydíjas fizetésébe ennek bele kell férnie.
Még formálódnak a további változások
- Az APEH sem az ingyenes teljesítést, sem az adómentes természetbeli juttatást nem tűri, márpedig az ingyenes egészségügyi kényszerszolgáltatás bizony ilyen lenne.
- Ha így igaz lenne, akkor a járványügyi, és hasonló ingyen elvégzett szolgáltatás is baj volna.
- Tehát nem igaz, a kérdésemben fogalmakat zavarok össze?
- Nekem vagy azért, mert biztosítási jogviszonyom van, vagy "egyszerűen" közegészségügyi, közösségi érdekből különböző ellátások járnak. Elég furcsa lenne, ha a fertőzött betegeknek is be kellene a járulékot a szolgáltatások után fizetnie. Ezt közegészségügyi érdekből végzett tevékenységnek tekintem, mint például a fentebb említett influenza elleni védőoltást. Az ilyen típusú vakcinációnak nemcsak az adott egyén védelme, hanem annak a közösségnek is az érdeke, ahol az illető tartózkodik.
- Mikor lesz olyan stádiumban a járó betegellátással kapcsolatos reformkoncepció, hogy arról is részletesebben beszélgessünk? Mikor és mit lehet tudni majd az esetleges kórházi változásokról? Dőljön kardjába az orvos, vagy nem lesz ilyesmire szüksége?
- Semmiképpen se dőljön, mert a tervezett módosítások nem jelentenek sem többlet feladatot, sem igazi többlet fenyegetettséget az orvosok számára. A biztosító pénztár minden ellátási kötelezettséggel rendelkező szolgáltatóval és ellátási kötelezettséggel bíró önkormányzati intézménnyel kötelezően szerződést köt. Tehát érdemben önmagában a változástól senkinek nem szűnik meg a munkahelye, a rendszerbe kerülő forrás, járulék, bevétel nem csökken, a szolgáltatóknak nem kell attól félni, hogy kevesebbet kapnak, sőt amit a beszélgetésünk elején mondtam, akár a szolgáltatók bevétele nőhet is.
- Tizennégy esztendeje ismerem magát és már akkor is felvetettem - most szintén ezt teszem -, mihez képest fizet a biztosító? Anno azt mondta, valóban kellene valamilyen minőségmérés. Az új szisztémában az ellátás minőségének érvényesítése mennyire lesz jelen?
- A minőségbiztosítás legalább három szinten szerepel az új törvénytervezetben. Az elsőről eddig beszéltünk, vagyis, ha az ellátási csomag körülhatárolt, akkor az már önmagában minőségbiztosítás. Továbbá a törvény a pénztárakat arra kötelezi, hogy a szolgáltatókat - ez leginkább a kórházakat érinti -, minőségi indikátorokkal monitorozza, amit azután a beteg felé tájékoztatnia szükséges. Végül a harmadik szint a felügyelet, amit éppen ennek az érdekében hívtunk életre.
- A biztosító-orvos kapcsolatban mennyire lesz az orvos szondázva a biztosító által?
- A biztosító alapvetően azt ellenőrzi majd, hogy az orvos által elszámolt tevékenység a szakmai protokolloknak, a szakma szabályinak megfelelően történt-e. Ilyen szempontból erősebb ellenőrzés lesz, mint most van.
- Köszönöm a beszélgetést. Szeretném decemberben újra felkeresni, hogy a három ellátási szinten tervezett további változásokról a webdoki.hu olvasóit tájékoztathassuk.
- Természetesen, állok elébe. Nem győzőm ismételni: sikeres reform csak az abban résztvevőkkel és partneri viszonyban együtt képzelhető el.
2007. november 26. 15:00, hétfő - Krasznai Éva
« vissza
Időpont foglalás
Időpont foglalás ›
Regisztráció ›
Ha már regisztrált, az oldal tetején található link segítségével beléphet.