Citymed orvosi portál

Így jellemezte Éger István kamarai elnök azt a pillanatnyi állapotot, amely a kormánypárti politikusok elsõ felindulásból elkövetett nyilatkozatai után mára már egy kicsit szelídülni látszik vizitdíj ügyben.

Háború abban az esetben lenne indokolt, ha az elsõ politikai nyilatkozatokat valóban komolyan kellene venni, és biztosak lehetnénk abban, hogy a kormány valóban nem akar eleget tenni alkotmányos kötelezettségének, mely elõírja számára, hogy „meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetérõl”.

Mindenki számára világos kell legyen, az egészségügyi alapellátás nem tudja nélkülözni azt a pénzt, amit ugyan rossz technikával, rossz filozófiával, de mégiscsak megkapott. E pénz nélkül a praxisok egy jó része egyszerûen csõdbe megy, vagy – ismerve az orvosok elöregedési mutatóit – több száz, vagy ezer kolléga nyugdíjba vonul, mert kilátástalannak ítéli meg helyzetét. Emiatt az orvoskarban tapintható, feszült várakozás van jelenleg, ami nem tudni milyen irányt vesz a közeljövõben.

Ha nem lesz nyugvópont, a legkülönfélébb mozgolódások, aláírásgyûjtések kezdõdhetnek, demonstratív eszközök is elõkerülhetnek. Európában a munkabeszüntetés nem ördögtõl való dolog, EU szerte létezik, de egyáltalán nem mindegy, hogy az mikor, milyen körülmények között történik meg. A legnagyobb demonstráció, ha elfogy az orvos.

Épeszû döntéshozatal nem hagyhatja ezt, tudja, hogy lépnie kell. A Magyar Orvosi Kamara – tagjai védelmének érdekében - feladata, hogy világossá tegye a döntéshozók számára, mekkora összeg szükséges az alapellátás tisztességes fenntartásához.

A MOK egy évvel ezelõtti, 3 ezer kolléga részvételével megtartott nagygyûlésén már nyilvánosságra hozta számításait, melynek az azóta bekövetkezõ nagymértékû pénzügyi romlással korrigált változatát most újra eljuttatja a miniszterelnöknek az alább ismertetett nyílt levél keretében.

A nyílt levelet a miniszterelnökön kívül az egészségügyi- és pénzügyminiszter, valamint az Országgyûlés Egészségügyi Bizottságának elnöke, rajta keresztül pedig a bizottság tagjai is megkapták.

A MOK tisztában van azzal, hogy a felvetett igényeket – mintegy plusz 70 milliárd forintot - nem feltétlenül lehet azonnal teljesíteni, mégis, az állami költségvetés egészéhez viszonyítva 10 ezrelékben mérhetõ összeg lényegesen kisebb, mint az a pozitív hozadék, amelyet a biztonságos alapellátás megteremtése jelent.

Az elmondottakhoz Éger István hozzáfûzte: A kamara nem szívesen áll be azoknak a sorába, akik egyre több irányból tesznek a kormánynak megfontolható javaslatokat, honnan lehetne pótolni a vizit- és kórházi napidíj kiesése miatt hiányzó mintegy 20 milliárd forintot, mert ez nem feladata. Egy példával élve csak: az E. Alap költségvetésében a GYED-et mindezideig a központi költségvetés térítette meg az E. Alapnak teljes összegben, 2008-tól kezdõdõen azonban már csak a felét állja, mintegy 40 milliárd forint értékben, s hallani olyan híreket is, hogy 2009-tõl a GYED teljes összegét ráterhelnék az egészségügyi kaszára. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi járulékként befizetett összegbõl idén 40 md Ft nem az egészségügyi ellátásra fordítódik. Ez az összeg a duplája a most hiányzónak.

Elgondolkodtató az is, hogy a 2006. szeptemberétõl másfélszeresére növelt munkavállalói járulék jótékony hatása sem látszik a finanszírozásban és csak informálisan lehetett tudni, hogy a nyugdíjkassza hézagait tömték ki vele. Rendet kellene tenni, és biztosítani kellene, hogy az egészségügyi járulék a 2008. évet megelõzõ szinten az egészségügyre és ne másra fordítódjon.

Ha mindez nem történik meg, és nem rendezõdik a humánerõforrás helyzete az egészségügyben általában, illetve most a háziorvosok esetében, akkor rövidesen kilátástalan helyzetbe kerül az egész ország, hiszen a már említett elöregedési okok mellett, az orvosok méginkább el fognak menni külföldre. A háziorvoslás tudvalevõleg Európa szerte az egyik legkeresettebb szakma.

Nyílt Levél

Dr. Gyurcsány Ferenc Úrnak
Miniszterelnök
Miniszterelnöki Hivatal

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A 2008. március 9-i ügydöntõ népszavazás eredményének ismeretében a Magyar Orvosi Kamara ismételten hangot kíván adni annak, hogy a vizitdíj és kórházi napidíj megszüntetése nyomán kiesõ bevételekre az egészségügyi ellátórendszernek égetõ szüksége van. Mint azt korábban is határozottan leszögeztük, nem a bevételek indokoltságát, hanem annak forrását és módszerét vitattuk.

Túllépve az eredmények megismerése kapcsán született politikai nyilatkozatok sokféleségén, és érzékelve azt, hogy a döntéshozók mégiscsak kezdik belátni, cselekedniük kell - különösen az alapellátásból kiesõ vizitdíj pótlása érdekében, mivel ennek híján, amint azt korábban is jeleztük a háziorvosok nem jelentéktelen része biztosan csõdbe megy -, köztestületünk ismételten az Önök rendelkezésére bocsátja azt a részletes számítást, amellyel tételesen alátámasztjuk az immár egy esztendeje megfogalmazott és nyilvánosságra hozott javaslatunkat. Eszerint értelmében az egészségügyi alapellátás biztonságos és kiszámítható mûködtetése érdekében a praxisok átlagos finanszírozását duplájára kellene emelni.

Ebbõl a nézõpontból tekintve – és véleményünk szerint csak ez lehet hiteles – kell elemezni gazdaságilag a vizitdíj egy esztendejét, és e számokat szem elõtt tartva szükséges a kiesõ bevételek pótlásáról dönteni, mellyel kapcsolatban egyre több javaslat lát napvilágot.

Ismerve a Magyar Köztársaság és az E-Alap ez évi költségvetésének számait, tisztában vagyunk azzal, hogy az általunk részletezett költségvetés szerinti praxisfinanszírozás megvalósítása ebben az évben nem feltétlenül lehetséges.

Ugyanakkor Önöknek viszont szem elõtt tartásra ajánljuk, hogy a háziorvosi kassza éves teljes kiadása a gyógyító-megelõzõ ellátás terhére kevesebb, mint 70 milliárd forint, ami annyit jelent, hogy a következõ esztendõ költségvetésének tervezésekor – amennyiben elismerik az egészségügyi ellátórendszer és azon belül az alapellátás biztonságos mûködésének fontosságát – ennek a megduplázása kezelhetõ tételt, bõven megtérülõ befektetést jelent.

Különösen igaz ez akkor, ha nem feledjük, a háziorvoskar átlagéletkora közelít a 60 évhez, ami annyit tesz, hogy több százan még 70 éves koruk felett is dolgoznak. A biológia törvénye szerint e tendencia folytatódása azzal fenyeget, hogy szinte egyidõben, a jelenleg meglévõ közel kétszáz betöltetlen háziorvosi körzet mellett további több száz, akár ezer praxis betegeinek ellátása is veszélybe kerülhet orvosaik munkaképtelenné válása, elhalálozása folytán. Amennyiben pedig az alapellátás gazdasági megerõsítése nem történik meg, a praxisok eltartó képessége nem teszi vonzóvá a pályát, úgy az utánpótlás megoldhatatlanná válik, és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a háziorvos Európa-szerte az egyik legkeresettebb szakorvos.

A Magyar Orvosi Kamara jelen levéllel ismételten hangot kíván adni annak a határozott véleményének, hogy az egészségügy humánerõ helyzetét aggasztónak, ezen belül az orvoskar bérhelyzetét a megélhetés és a pályán maradás szempontjából különösképpen méltatlanul alacsonynak tartja. Számításait, elemzéseit a biztonságos betegellátáshoz nélkülözhetetlen orvoskar megtartása és itthontartása érdekében hozza az Önök tudomására.

Érdemi szakmai együttmûködésre bármikor készen állva tisztelettel köszönti:

Budapest, 2008. március 11.

Dr. Éger István
(2008.03.11. 15:24)
http://www.mok.hu/print.php?pg=news_1_27879&nyelv=0