- A nap híre
- Régebbi hírek
- Tanácsadás
- Kereső
- Hírlevél
- Lexikon
- GYIK
- Képgalériák
- Látogatók
- Elérhetőség
- Ajánlatkérés
- Díjtételek
A háziorvoslás és a háziorvos helye a mai egészségügyi ellátó rendszerben
Fejezetek a 15 éves Miskolci Háziorvosi Egyesülés jubileumi évkönyvéből (4.)
A század elején munkálkodó háziorvos élvezte a család bizalmát, a med.univ elnevezés rang és tekintély volt a maga idejében, de az elmúlt évtizedek alatt mesterségesen kialakított szakadék a lakosság elvárásai és a túlzottan differenciálódott orvostudomány között megoldhatatlan feladatokat jelentett az egészségügyért tenni akarók, s elsősorban a háziorvos számára.
Az orvos-beteg kapcsolat egyre inkább elszemélytelenedett. Az orvosegyetemi képzésben csak keresi helyét a családorvostan, pedig az emberközpontú és egészségcentrikus orvosi szemlélet kialakításának hiányát semmilyen szakspecifikus túlképzés nem tudja pótolni. Az orvoslás rehumanizálása egyenlőre még csak az elméleti megoldásának kimunkálásánál tart, pedig gyakorlata egyre nagyobb igény elsősorban a beteg és első orvosa - háziorvosa - számára. A medicina deperszonalizálódásában, az ellentmondások központjában a családorvos szituációja áll, miközben a családorvoslás, mint önálló disciplina jelenleg is küzd tényleges szakmai és közéleti elismeréséért.
Szükségszerű, hogy a családorvoslásban érvényesülő törvényszerűségeket, a családorvoslás specifikumait, rendszerét, elvi alapjait más szakklinikai szakmák dolgozói is megértsék. A családorvostan egy tartalmában és gyakorlatában is speciális szakága az orvostudománynak. Ezt az állítást meg lehet kérdőjelezni, de mi háziorvosok tényként fogadjuk el, hogy szakmánk műveléséhez elméleti tudáson kívül speciális készségek és képességek elsajátítására van szükség.
A társadalomnak alapvető érdeke az egészségügy hatékony, minden beteg és egészséges egyén számára hasznos működtetése, a színvonalas szakmai munka megbecsülése és feltételeinek biztosítása, a jó munka megfelelő honorálása. Az egészségügynek pedig elemi érdeke, hogy mindennapos tevékenységével ezt a társadalmi elismerést kivívja. Ha ez a kölcsönös érdekeltség nem létezik, ha torzul az egész egészségügy társadalmi presztízse, megbecsülése, az együtt jár az egészségügyi szolgálat működésének elégtelenségével is. Az egészségügy hatékony működését alapvetően befolyásoló érdekeltségi viszonyok megteremtése, a társadalom tagjainak egészségükkel kapcsolatos magatartása saját motivációjuk és preferencia-rendszerük átalakítása létkérdés, amely csak az érdekviszonyok rendezésével, az egészségügy egykori társadalmi presztízsének visszanyerésével, az egészségügyben dolgozók összefogásával érhető el.
Azokban az országokban, ahol az egészségügy gazdaságosan és hatékonyan működik, az ellátó rendszer alapját egy jól szervezett és szakmailag magasan kvalifikált egészségügyi alapellátás alkotja, amelynek elemi alapja a klasszikus háziorvosi rendszer. Ennek oka az, hogy ez a legolcsóbb ellátási forma és az, hogy a betegellátásban nyújtott elsődlegességet, személyességet, folyamatosságot semmilyen más klinikai szakma nem tudja biztosítani.
A háziorvos, miután vele találkozik először és legtöbbször a beteg, kulcsszerepet játszik az egészségügy rendszerében. Ha kellően felkészült, megfelelő emberi kvalitásokkal rendelkező orvos jól felszerelt rendelőkben végzi tevékenységét, ezt az egészségügy egésze érzékelni fogja.
A mindennapos, szerteágazó és felelőséggel teli munka végzéséhen az alapellátás orvosa anyagilag is érdekelt kell legyen. Az alapellátás finanszírozására szánt összegnek olyan mértékűnek kell lenni, hogy fedezze a szakorvosi képzésre fordított energiát, és testesüljön meg benne munkánk kockázata és társadalmi haszna.
dr. Fodor Miklós, dr. Andor Miklós és dr. Hidas István gondolatai alapján - dr. Palla Sándor
WebDoki, 2009. október 20. 08:15, kedd - Dr. Palla Sándor
http://www.webdoki.hu/cikk.php?cid=45708
« vissza
Időpont foglalás
Időpont foglalás ›
Regisztráció ›
Ha már regisztrált, az oldal tetején található link segítségével beléphet.