- A nap híre
- Régebbi hírek
- Tanácsadás
- Kereső
- Hírlevél
- Lexikon
- GYIK
- Képgalériák
- Látogatók
- Elérhetőség
- Ajánlatkérés
- Díjtételek
H1N1 – világraszóló botrány készülődik?
„Gyanúsítottak": EU, WHO, tudósok, gyógyszeripar - leleplező cikkek a BMJ-ben.
Három, leleplezésszámba menő cikket is közöl egyetlen (legfrissebb) számában a tekintélyes British Medical Journal (BMJ). A jelző ezúttal nem a forrás kötelező felértékelése: a lap 1840 óta jelenik meg folyamatosan, jelenleg havi 120 ezer példányban. Internetes változatát másfél millió felhasználó olvassa, akik havonta 6 millió oldalt töltenek le belőle.
Az első írás, amelyet a lap Adrian Dowd nevű munkatársa jegyez, arról számol be, hogy az Európa Tanács keményen bírálta az Egészségügyi Világszervezetet és az EU hatóságait azért, ahogyan a sertésinfluenza-járványt kezelték. Az euro-kormányzat Parlamenti Közgyűlése – amely az unióban az emberi jogok és a jogrend őre – előzetes jelentést tett közzé, melyben áttekinti, hogyan kezelték a H1N1-járványt.
A dokumentum egyaránt vétkesnek találja a nemzeti kormányokat, a WHO-t és az EU-hatóságokat olyan intézkedésekben, amelyek „óriási közpénzek eltékozlásához vezettek, a nagyközönségen (értsd: az adóztatottakban) pedig indokolatlan rettegést/félelmet keltettek az Európát fenyegető egészségi kockázatokat illetően. E megállapításokat a Parlamenti Közgyűlés a szociális, egészség- és családügyi bizottsága június 4-én, pénteken tette közzé. A dokumentumot Paul Flynn szocialista EU-képviselő, a brit parlament munkáspárti tagja állította össze, végleges változatát a közgyűlést valószínűleg még a hónap vége előtt megszavazza. […]
Fiona Godlee főszerkesztő írása – szerkesztőségi avagy vezércikke – elején leszögezi, hogy a világnak, természetesen, hálásnak kell lennie, amiért a 2009-es A(H1N1)v járvány a vártnál jóval kisebb horderejűnek bizonyult (ő a plasztikus angol „elázott tűzijáték" kifejezéssel él).
Az áldozatok száma meg sem közelítette a prognózisokban szereplő adatokat, így hát úgyszólván bosszantó siránkozásnak tűnhetik, ha valaki a költségeket emlegeti. Nem habozik azonban leszögezni „igenis kell siránkoznunk, mert a költségek óriásiak voltak". Bizonyos országok – kiváltképp Lengyelország – nem voltak hajlandók pánikba esni, nem vásárolták nyakló nélkül az oltóanyagokat és antiviráliát, amikor az Egészségügyi Világszervezet pontosan egy évvel ezelőtt bejelentette a világjárvány-állapotot.
Azok az államok viszont – például az Egyesült Királyság és Franciaország, amelyek annak idején gyógyszer- és vakcina-készleteket halmoztak fel, most buzgón igyekeznek felbontani megrendelési szerződéseiket, más országoknak adják el a fel nem használt oltóanyagokat, és „hatalmas készítmény-halmok tetején ülnek".
Ezenközben a JP Morgan befektetési bank szerint a gyógyszergyárak mesés profitokra tettek szert: csak az oltóanyagokból 7-10 milliárd dollárnyira. Tekintve a közkiadások és a magánprofit ilyetén arányát, fontos volna tudni, vajon a WHO döntéseit nem befolyásolta-e a gazdaság. […]
Deborah Cohen, a BMJ rovatvezetője, valamint Philip Carter oknyomozó újságíró beszámolójukban rámutatnak, hogy tudósok, akik a tanácsadókként működtek közre a WHO-pandémia-terveinek kidolgozásában, javadalmazott munkákat végeztek gyógyszercégek számára, amelyek viszont profitáltak az általuk kidolgozott stratégiai útmutatásokból.
Ezekről az érdekkonfliktusokról a WHO nyilvánosan soha nem számolt be, azokat világjárvány menedzselésével kapcsolatban kérdéseket fogalmaztak meg, tisztségviselői összeesküvés-elméletek gyártásával vádolták meg. (A szerzők ebben az összefüggésben Dr. Margaret Chant, a Világszervezet főigazgatóját emlegetik).
A továbbiak szempontjából, úgymond, óriási horderővel bír a Flynn-jelentés, kimondja ugyanis, hogy a pandémia válsággal kapcsolatban hozott döntések nem átláthatóak. „A pandémia bizonyos következményei, mint a jelentésből kitetszik, drámaiak voltak: egész Európában eltorzították az egészségügyi szolgálatok prioritásrendjét, óriási közpénzsummákat pazaroltak el, indulatokat és indokolatlan félelmeket keltettek az Unió polgáraiban, akiket, úgymond, az immunizálással és gyógyszerezéssel egészségügyi kockázatoknak is kitettek.
Cohen és Carter úgy vélik, az említett készítményeket és lehetséges összes hatásukat nem vizsgálták kellő alapossággal, mielőtt forgalmazásukat gyorsított eljárásban engedélyezték volna. „A közegészségügyi hatóságoknak mindezt kritikus vizsgálatnak kell alávetniük, hogy a köz ismét bízzék döntéseikben" – hangzik kíméletlenül szigorú következtetésük.
A BMJ és a Carter-féle Bureau of Investigative Journalism (Oknyomozó Sajtóiroda) vizsgálata feltárja a súlyos konfliktust, amelyet az táplál, hogy a gyógyszeripar, a WHO és a világ egész közegészségügyi rendszere ugyanazzal a „szakértő-készlettel" dolgoztat. Cohen és Carter állítják: „vizsgálódásaink során sikerült a WHO járványügyi tervezésében részt vevő olyan, kulcsszerepet játszó tudósokat azonosítanunk, akiknek (más irányú) érdekeltségei a nyilvánosságra tartoznak, egyeseket közülük olyan gyógyszeripari cégek finanszíroztak, amelyek nyereségre tehettek szert az illetők által kidolgozott stratégiák eredményeképpen.
Ezeket az érdekeltségeket azonban a WHO nyilvánosan soha nem ismertette – annak ellenére, hogy a BMJ és a Sajtóiroda többször is tudakozódott felőlük. Az sem derült ki, hogy a vezető szakértők tájékoztatták-e a világszervezetet egyéb elkötelezettségeikről, s ha igen, mit tett ezzel – velük – kapcsolatban a WHO.
Az úgynevezett összeesküvés-elméletek okaként a két médium pontosan az átláthatóságnak ezt a hiányát jelöli meg, s hozzáteszik: nem mellékes szerepet játszhatott, hogy az illetékesek menet közben megváltoztatták a világjárvány definícióját, egyébként pedig kérdéseket hagytak megválaszolatlanul a terápiás intézkedéseket indokló tényekkel kapcsolatban.
A szerzők elismerik, hogy a bizonytalan helyzetek ismertetése („kommunikációja") nem könnyű feladat, az úgynevezett összeesküvés-elméletek motívumaival kapcsolatban azonban Gerd Gigerenzer pszichológus professzort, a berlini Max Planck Intézet Képzéskutatási Központjának vezetőjét idézik.
A tudós szerint (az adott esetben) „a problémát nem a kommunikáció nehézsége jelentette, hanem hogy a helyzet bizonytalan voltáról szó sem esett. Tudományos tények nem alapozták meg a WHO becslését, amely 2 milliárd H1N1-esetet valószínűsített, s keveset tudtunk az immunizáció előnyeiről és átralmairól. A világszervezet azután is ragaszkodott e becsléshez, amikor az ausztráliai és új-zélandi téli időszak után kiderült, hogy 1000 emberből mindössze egy vagy kettő fertőződött. Végül, de nem utolsósorban a WHO változtatott a világjárvány definícióján".
A BMJ e cikke szerint az Egészségügyi Világszervezet a világjárványt mint a betegség „óriási számú halálozást és megbetegedést" okozó fellángolását definiálta, 2009. május elején azonban búcsút mondott e meghatározásnak – „a komolyság és/vagy az egyszerűség kedvéért". […]
Az érintett szervezetek, populációk, gazdasági entitások, személyek köre – nem utolsósorban pedig „az ügy" tálalásának fóruma és hangütése – elhúzódó vizsgálatokat és sokak számára kellemetlen, netán súlyos következményeket jósol.
Az anyagok teljes terjedelmükben a BMJ.com nyitóoldalán kezdődő összeállításban olvashatók: http://www.bmj.com/
Forrás: WorldPharmaNews.com, Britsh Medical Journal online
2010-06-08 10:06 Forrás: Weborvos
« vissza
Időpont foglalás
Időpont foglalás ›
Regisztráció ›
Ha már regisztrált, az oldal tetején található link segítségével beléphet.