Citymed orvosi portál

Túl vagyunk a vizitdíj bevezetése utáni elsõ sokkon - sokan sokkal nagyobbra számítottak.

Az illetékesek gyûjtik a tapasztalatokat, mit kell mindenképpen kijavítani, hogy néhány éven beül mindenki fölfogja: az is a reform, ha a számára területileg kijelölt kórházban nincs olyan szakorvos, aki megnyerné a bizalmát, vagyis neki pénzért kell a régi orvosához járnia, méghozzá a kezelés 30 százalékáért. Nemcsak az ágyak fölborogatása, átcsoportosítása, a vizitdíj-automaták megolajozása, a személyzet kitanítása a reform, hanem fõként az, hogy mindenütt legyen jó szakember, orvos, ápoló és akkor nemhogy 250 kilométert nem kell utazni, hanem esetleg 10-et sem.

Miközben erre vár mindenki, aki járulékot fizet, szembesülnünk kell azzal a lehetõséggel is, hogy ha mégsem akad minden kórházban képzett és gyakorlott, bizalomgerjesztõ orvos, szorgalmas, kedves és szolgálatkész ápoló, akkor annak az az oka, hogy évente mintegy 600 egészségügyi dolgozó hagyja el Magyarországot. A Semmelweis Egyetem Menedzserképzõ Központjának igazgatója több helyen is elmondta, hogy uniós tagságunk elsõ másfél évében mintegy 7 milliárd forintnyi támogatást nyújtottunk, nem a magyar, hanem a brit egészségügyi rendszernek. A szakember szerint éppen ezért bizonyos intézményeket nem leszünk képesek fenntartani. Hogy újabbakat be kell-e zárni, vagy [/i]csak[/i] az ellátás színvonala csökken, az pillanatnyilag nem tudható, csak sejthetõ.

Kvízmûsorban maximum százforintos kérdés lehet, hogy hol gyógyul az angol beteg. Természetesen Angliában, valamelyik gyógyításra szakosodott intézményben. És hogy ki gyógyítja? Ez már fogas kérdés. A válasz nem könnyû, tekintve, hogy évrõl évre egyre több brit orvos veszi a sztetoszkópját, és meg sem áll az USA-ig, Ausztráliáig vagy Új-Zélandig. A helyükbe fõleg Közép-Európából érkeznek orvosok. A lánc végén pedig itt vagyunk mi, akikhez még szegényebb, még keletibb országokból jönnek - ha kisebb számban is - szakemberek.

Londonból Tóth Vali tudósított arról, hogy Nagy-Britanniában óriási egészségügyi beruházások voltak, a munkáspárt kormány úgy fogott hozzá a várólisták csökkentésének, hogy pályázatot írt ki cégeknek, hogy ki az, aki nagy tömegben a legolcsóbban vállalja a szolgáltatást. Így például svéd cég által üzemeltetett hatalmas egészségügyi gyárak jöttek létre, ahol pl. csak csípõprotézis-mûtétekkel foglalkoznak. Ezek személyzete nagyrészt külföldi, Magyarországról is járnak mûteni kéthetes váltásokkal. Csakhogy ezekben nincs például intenzív osztály, így az összes szövõdményes, bonyolult eset visszakerül az állami egészségügybe, amelyet rosszabbul is fizetnek ugyanezért.

Érthetõ, hogy nagy a morgás a körükben. Rémtörténeteket hallani arról, hogy az angolul nem beszélõ ápolónõ rossz dózisban adott be injekciót, mert nem értette, mi van odaírva. Halálos tévedést eredményezhet, ha a 150 nyelvû Londonban nem érti meg egymást orvos és páciens. Csakhogy a kérdés nem az, hogy kell-e külföldi orvos az angoloknak, ugyanis, ha nem kell, akkor nincs más. Még arra is hajlandóak, hogy úgy csábítsanak magukhoz lengyel fogorvosokat, hogy vállalják a nyelvtanfolyamot. Az angol egészségügy a betegnek ingyenes, de a fogászati kezelés nem. Ennek egyik haszonélvezõje viszont Magyarország. Ha valakinek bonyolultabb fogászati kezelésre van szüksége, az repülõjegyet, szállodát, üdülést, fogorvosi költségeket együtt nézve is olcsóbban jön ki, ha Magyarországra jön.

Ma egyre népszerûbb áthidaló megoldást jelent, a magyar orvosok bérmunkában dolgoznak például egy angol kórháznak. Ilyen munka lehet a leletezés, amikor interneten keresztül elküldik az orvosnak a különbözõ képalkotási módszerekkel készült felvételt, a magyar orvos pedig visszaküldi a diagnózist. Nagy Margit egy ilyen vállalkozás tárgyalási szakaszában beszélt Dr. Palkó András professzorral, a szegedi Euromedic Kft. vezetõjépvel, aki elmondta, hogy ilyen esetekben az orvosoknak komoly akkreditációs eljáráson kell túlesni, ami garanciát jelent a megbízónak. A magyar betegek ellátása nem szenved csorbát, mivel az orvos a szabadidejében dolgozik. Van, aki örül a plusz jövedelemnek, de van aki elutasító, megalázónak érzi a helyzetet. Õ úgy látja, jó áthidaló megoldásról van szó, mert úgy lehet többletjövedelemhez jutni, hogy nem kell elhagyni az országot.

Most számoljunk együtt. Egy jövendõ orvos képzése az egyetemen 1,5 millióba kerül szemeszterenként. Az orvosi karon 12 szemeszter van, a fogorvosin 10, és akkor nem beszéltünk még a rezidensképzés költségeirõl. Ha mindezeket forintosítjuk, kiderül, hogy az uniós csatlakozás óta eltelt másfél évben Magyarország 7 milliárd forinttal támogatta az angol egészségügyet.

A SOTE Menedzserképzõ Központjában 2004-tõl folyamatosan vizsgálják, hogy hányan, és milyen indokok alapján vállalnának külföldön munkát. 1700-nál több elsõ- és hatodéves, valamint rezidens orvosok töltötték ki a kérdõíveket. Dr. Eke Edit, központ szakértõje elmondta, hogy legfõbb indok a pénz, de nem csak errõl van szó. A jobb munkakörülmények, az életminõség, szakmai elõremenetel biztosítottsága nagyon fontos. Angolul jól beszélõ, mobilis rétegrõl van szó. Fõleg aneszteziológusok, radiológusok, háziorvosok mennek, õket követik a sebészek és a pszichiáterek. Egy évben kb. 600 orvos vállal külföldön munkát, ennyien kérnek igazolást a munkavállaláshoz. Félõ, hogy ez elõbb-utóbb ellátási zavarokhoz, vagy a minõség romlásához vezet itthon.

Hasonló helyzetben vannak a csehek, lengyelek, szlovákok is. Közös fellépésén gondolkodunk az uniós szabályozást illetõen, hiszen a szabad munkaerõ-vándorlás jó dolog, de nem tartható, hogy szegényebb országok finanszírozzák a gazdagabb országok egészségügyét. Felmerülhet, hogy hozzájáruljanak a képzéshez, vagy olyan ösztöndíjprogramokat, munkavállalási programokat dolgozzunk ki, amelyekbõl mindegyik ország profitál.

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy hozzánk is jönnek még szegényebb országokból, abból pedig mi profitálunk. Igaz, az arányok mások, hiszen tavaly 520 orvos ment külföldre munkát vállalni, és 42-en jöttek Magyarországra. De ettõl eltekintve tény, hogy azt a fajta egyenlõtlenséget, amibe mi kerültünk, mi is tovább exportáljuk keletre, és olyan helyzetben vannak, amitõl mi is szenvedünk.

Vágner Mária összeállítás nyomán
MRO
(2007.03.12. 10:48)