Citymed orvosi portál

A betegség következtében testünk tartó szerkezete, a csontozat meggyengül és súlyos esetben különféle törések jönnek létre. Ez a betegség fõképpen a középkorúak és az idõsek körében jelentkezik. A nõk között különösen a menstruáció elmaradásával sokkal gyakoribb az elõfordulása. Az V. kerület felnõtt lakosságának közel 40%-a 60 év feletti, így a betegség halmozódása kerületünkben is megfigyelhetõ.
A betegség kezelése az utóbbi évekig világszerte megoldhatatlan problémának tûnt a gyakorlati orvoslásban. A csontritkulás következményeinek ellátása a fejlett egészségüggyel rendelkezõ nyugati társadalmakban óriási anyagi terhekkel járt. Nagyarányú kutatások indultak a csontritkulás kezelése tekintetében. Szakmai társaságok, szervezetek alakultak az egyes országokban, melyek a betegség megelõzésére és kezelésére különféle metodikákat dolgoztak ki. Új mûszeres és biokémiai diagnosztikus módszerek jelentek meg. Az intenzív kutatások eredményeképpen a terápiás fegyvertár is jelentõsen bõvült. Az eredmény nem maradt el, az utóbbi évekre az osteoporosis megelõzhetõvé ill. kezelhetõvé vált. Hazánk is lépést váltott ezen a területen akár a gyógyszerfejlesztést, akár a szervezett ellátást tekintjük. Hazai fejlesztésû gyógyszer jelent meg, sorra alakultak az országos/regionális központok. 1996. november 1-tõl kerületünkben is mûködik már osteoporosis szakambulancia.
A csontritkulás hosszú évekig tünetmentes maradhat, csak az elõbb említett vizsgálatokkal deríthetõ ki. Késõbb különféle súlyosságú hátfájás, derékfájás a vezetõ panasz. Évek múlva sajnos már a spontán csonttörések, a csigolyák összeroppanásos törése, a testforma változása és a testmagasság csökkenése hívja fel a betegségre a figyelmet. Szükséges hangsúlyozni, hogy ezek a súlyos elváltozások manapság a csontritkulás korai felismerésével és megfelelõ kezelésével megelõzhetõk.
A csontszövet életünk folyamán folyamatosan újra és újra átépül. Egy egészséges fiatal ember esetében a csonttömeg kb. 10%-a évente megújul. Ez a folyamat a csontsejtek nagyon rendezett – különféle hormonok és egyéb anyagok által szabályozott – mûködésén alapul. Ha ebbe az igen finoman rendezett csontátépülési folyamatba hiba csúszik a csontszövet minden egyes alkotóeleme arányosan megfogyatkozik. Ez a mennyiségi változás egy idõ után minõségi változást eredményez. Ugyanis a hálózatos csontszerkezet oly mértékben felritkulhat, hogy csonttörés, csigolya összeroppanás lehet a következmény. A betegségnek a panaszt nem okozó néma fázisát – a csontfolyást – objektív vizsgáló módszerrel, a csontsûrûség méréssel (osteodensitometria, ODM) lehet megállapítani. A diagnosztikus vizsgálatok és a csonttörések gyakoriságából számított statisztikák az osteoporosis elõfordulását a lakosság körében 10 %-ra teszik. A csontritkulás elõfordulása és a halálozás között is szoros az összefüggés, mely mindenki számára nyilvánvalóvá válik ha az idõskori csípõtáji (combnyak) töréseket említjük. A kifejlõdõ csontritkulás súlyosságát az is megszabja, hogy az induló csonttömeg mekkora volt. 30-35 éves koráig az egyén csonttömege halmozódik. Ez a folyamat 70 %-ban örökletesen meghatározott, 30 %-a viszont a környezeti hatások, életmód függvénye. Ebbõl a szempontból rendkívül fontos a mozgásban gazdag életmód. Továbbá fontos a csontritkulást eredményezõ rizikótényezõk következetes kerülése. Ilyen életmódi rizikófaktorok például a dohányzás, alkoholizmus, túlzott kávéfogyasztás, mozgásszegény életmód, elégtelen kalcium és D vitamin ellátottság. Nõknél a mûvi menopauza és a gyermektelenség is fokozott kockázati tényezõ. Bizonyos gyógyszerek (heparin, kumarinok, szteroid, teophyllin, cytostaticumok, anticionvulsiv szerek) tartós alkalmazása is csontritkulást eredményezhet.
35 éves kor után a csontszövet lassú fogyása veszi kezdetét. Ezt az életkortól függõ csontritkulást elsõdleges (senilis) osteoporosisnak hívjuk. Férfiaknál ez a folyamat többnyire csak 65 év felett okoz klinikailag jelentõs csontvesztést. Nõkön a menstruáció elmaradásával a csontozat ritkulása felgyorsul és sokkal korábban jelentkeznek csonttörések. Ez a felgyorsult csontritkulás egyértelmûen a kialakult ösztrogén hormonhiány köetkezménye (postmenopausás osteoporosis). A másodlagos osteoporosisok egyéb formáit különféle betegségek idézik elõ (pl. pajzsmirigy túltengés, mellékvesekéreg túlmûködés, cukorbetgség, mozgáskorlátozottsáot okozó állapotok, idült vese-, májbetegségek, gyomor-, bélbetgségek, hasnyálmirigy betegségek) A diagnózis felállítása a már elõbb említett csontsûrûség mérésen alapul. A csontsûrûség mérõ eszközök a csontozat különféle (foton, röntgen ultrahang) sugárelnyelõ képességét aknázzák ki és ily módon adnak felvilágosítást a csontállomány denzitásáról. Viszonyítási alapul a fiatalkori maximális-, un csúcs-denzitásértéket veszik. A diagnosztika célja a nagy kockázatú betegek szûrõvizsgálata, a betegség korai felismerése, a prognózis becslése, a kezelés eredményességének megállapítása. Szükséges a másodlagos osteoporosis elkülönítése, mert ebben az esetben elsõsorban az alapbetegséget kell kezelni.
Az un. involutiós (senilis és postmenopauzás) osteoporosis kezelése a beteg személyére szabott egyedi feladat, melyben szerepe van a háziorvosnak és az osteoporosis centrumok orvosainak egyaránt. A gyógyszeres keelésben kalcium, D vitamin metabolitok, hormonpótló gyógyszerek, kalcitonin, ipriflavon, stb. jönnek szóba. A kalcitonin fájdalomcsillapító hatással is bír. A fizioterápia és a gyógytorna igen fontos kiegészítõe a gyógyszeres kezelésnek.