Citymed orvosi portál

Az Alzheimer-kórhoz hasonlóan lassan elõrehaladó, dege­neratív idegrendszeri betegség. Az agyban a finommozgásokat irányító bazális ganglionok mennek tönkre, ezért csökken az itt található fõ ingerületátvivõ anyag, a dopamin termelõdése. A kórok többnyire ismeretlen, bár idegrendszeri fertõzéseken és egyéb degeneratív betegségeken kívül gyógyszerek, pl. antipszichotikumok, sõt kábítószerek is elõidézhetik. Fõ tünetei az érzelmi stresszre fokozódó végtagremegés (tremor), a mozgásszegénység (hypo-/bradykinesis), valamint az izommerevség (rigiditás). Ez utóbbi különösen a kifejezéstelenné váló arcon feltûnõ. A betegség késõbbi stádiumában tartási instabilitás is kialakul. A mozgásokat megkezdeni, felállni, elindulni, megfordulni a legnehezebb. Gyakran jár depresszióval és a gondolkodás lelassu­lásával. Számos gyógyszerrel, elsõsorban a dopamin elõanyagával, a levo­dopával (L-DOPA) kezelik, de fontos a fizikoterápia is. Jól bevált a Petõ-féle konduktív életmód-terápia. A fokozódó nyelési nehézségek miatt étrendi kiegészítõket és székletlágyítókat is adnak. Újabban sebészi eljárásokkal próbálkoznak: bizonyos agyi idegstruktúrák átvágásával, pontosabban megégetésével (ko­agulációjával); ezt a kezelendõ agyi képlettõl függõen pallidotomiának vagy thalamotomiának nevezik. A bõr alá ültetett ún. neuropacemaker a mélyebb agyi struktúrákat stimulálja. Folynak kísérletek emberi embrióból vett dopamin­termelõ idegszövet agyba ültetésével is.